Heti összefoglaló...

Úgy telnek a hétköznapjaim, hogy szinte észre se veszem és már vége a hétnek.

Hétfőn lett Kinga 4 éves! Amit vasárnap ünnepeltünk a barátaival. Folyt köv...

A reggeleink szokásosan teltek. Én keltem hamarább elkészültünk, aput kiimátkoztuk az ágyból, sértőn vitte a lányokat el.

Péntekre már kellően elfáradtam, pedig akkor jött a neheze. Ja, mert csütörtök este még a Nikinek a bölcsibe farsang alkalmából újabb eperkés sapkát készítettem, és fánkot sütöttem.

Gondoltam pénteken megfőzők szombatra, de már csak az előkészítésig jutottam. Szombaton szerettem volna egy kicsit dolgozni menni, de mivel nem volt kész az ebéd, így nem tudtam menni. Bárcsak olyan apja lenne gyerekeknek, aki teljesen el tudná látni őket. Így gond nélkül el tudnék menni bárhová.

Szombat este előkészültem a vasárnapi bulira. Csupán csak hajnali 3-ig sütöttem. Zserbót készítettem, és kerek Arthuros tortát próbáltam. Természetesen elrontottam így az vasánapra maradt. Arthuros torta leírása is később.

Vasárnap apu ismét hozta az unott durci formáját. Gondoltam kicsi kedvet lehek bele. Megmaszíroztam a hátát, a fejét, a lábait. Szépen kértem tőle, megköszöntem mindent. Segítettem neki abba, amit nehezen tud. .:Nem mintha máskor nem teszem meg:. Csak ezt ő általában nem vezsi észre. Most mondtam is neki, hogy azért tesztem, legyen 1 kis jó kedve. Nem jött be.

Végül is ügyes voltam, mert kész lettem mindennel 4-re. Az első vendégek pedig negyed 5 körül érkeztek. Utána szép sorba mindenki. Jó nagyot buliztunk. Kicsit tudtam dumálni a csajokkal is. De kellőképp elfáradtam.

Folyt köv..........

If You're Gone

Hétfői+Keddi zenei melléklet...
?????!!!!!

Még mindig utálom a hétfőt

Nem tudom... Teljesen úgy érzem bárhogy kérhetem aput a változásra nem fog bekövetkezni. Pedig azt mondta gondolgodott.....

...................!

Barbi hasán volt egy pötty. Egész hétvégén óránként néztem a gyereket, hogy most mi is ez. De nem lett rajta több. Különféle piros foltok megjelentek a gyereken, de ahogy jött úgy ment. Ezért mentünk oviba. 10 kor telefonál ovónéni, a hasán lévő pötty miatt. Jó, hazahoztam. Apu elvitte dokihoz. Buta vagyok *-), mert mindig összekeverem a hétfői rendelését a csütörtökivel. Így apuék furtottak egy feles kört. Sebaj délután lesz. Közben Bori is lerobban. Időjárásnak köszönhetően fáj a feje. Borinak gyógypuszi :-* Délután Apa, Kinga, Barbi elmentek doktornénihez. Nikivel 3x néztük végig a Hamupipőkét. Már felhívtam apát.

É: Hol vagytok?

A: Műhely. Mindjárt megyünk. Sokat kellett várni.

É: Jójó, csak aggódtam.

A: Tudnád ha baj történne.

É: És ha nem?

A: Jó sietünk.

Majd telefon lerak.

Itthon:

É: Légyszi segíts mert a fáradsággtól fáj már mindenem.

A: Én is fáradt vagyok, de azt senkit nem érdekel

É: Az a különbség köztünk te hazajössz, és ha fáradt vagy elvonulsz és pihensz. Én 0-24 órában teszem amit kell

A: Miért nem pihensz napközba amikor itthon vagy?

É: Mert nekem vanak olyan elintéznivalóim amit nappal lehet elvégezni.

A: Felhívtad a Valit?

É: Nem.

A: Nemigaz, hogy mikor ülsz észik az Alex nem tudsz telefonálni?

É: De igen. (Megpróbáltam mondani egy két érvet, de rájöttem minek magyarázkodjak, nem mindegy miért nem. Nem tudtam és kész)

Itt hagytuk abba. Csak beszélgettünk semmi haraggal. Csak utálom már. Mindent amit teszek ki kell vesézni, hogy miért nem sikerült megcsinálnom? :'(

Sokkoló beszélgetés....

Vasárnap felhívtam dédi mamát zserbósütés ügyben. Miután anyukám és a nővérem Dóri a továbbiakban D is ott volt, gondoltam kapok az alkalmon és megbeszélem vele, hogy mikor kell menni szerződést aláírni a hitel miatt. Beszélgetésünk kb egy óráig zajlott.
Én: kb. négy hét múlva, ha felhívnak a bankból, hogy mehetünk szerződést aláírni, úgy fogom megbeszélni a hölggyel, hogy két nap múlva tudunk menni. Jó lesz így? Megoldható?
D: igen el tudom cserélni vagy ha szabad napos leszek, akkor az szerencse
Én: az nagyon jó
D: szeretném tudni hány százalékkal terhelik meg az anyu lakását, mert nekem azt fontos tudni, hogy mi lesz az örökségemmel?
Én: nem tudom pontosan, de a bankba biztos meg fogják mondani és a szerződésbe is le lesz írva, de nem kel aggódni az örökség miatt
D: de nekem ez fontos, mert mi van ha anyuval történik valami, neki nem mindegy mennyit kell fizetni, hogy a jelzálog lekerüljön a lakásról
Én: azt nekünk kell kifizetni
D: de ha mi sem tudjuk kifizetni, akkor hogyan kapom meg az örökségem? Ha el kell adni a lakást
Innentől elkezdtem neki elmagyarázni. Hogy hogyan működik, a vevővel lehet ezt lerendezni, az, hogy jelzálog van a lakáson nem jelent veszélyt az örökségére. Teljesen meg van győződve arról, hogy majd neki kell fizetni a részletünket, mi lesz vele, ha elárverezik a lakást. Ezt is elmagyaráztam neki, hagy, ha a bank árverez, először a mi lakásunkat árverezik, és ha az nem fedezi a tartozásunkat, akkor fogják árverezni a pótingatlant is. Abból a bank leveszi a hiányzó összeget és a maradék a miénk, amiből az ő része teljesen az övé. Az örökségemet csak én veszíthetem el. És a lakásomat is. Megint jött az aggódás, és még mindig nem értette meg, egyfolytában azt hajtogatta, hogy fog hozzájutni az örökséghez. Mert ő így nem írja alá a szerződést. Ekkor mielőtt elküldtem volna melegebb égtájakra, átadtam apának a telefont, hátha ő meg tudja magyarázni neki. Közel háromnegyed órás beszélgetés után sem sikerült. Apu is sokkot kapott tőle. Úgyhogy a beszélgetés után azt mondta, hogy inkább eladjuk az autót, mert nem szeretnénk 25 évig a Dóri aggódását és hülyeségét hallgatni.

7vége videója

Lesz ez még így se....

7vége

Pénteken megbeszéltük a szombatot. Mivel apu azt mondta nincs olyan melója, amihez szombaton vásárolni kell menni, csak be kell mennie dolgozgatni, ezért megkértem had mehessek le szombaton a piacra meg egyéb helyekre vásárolni. Megint nem jött össze. Reggel megint én keltem előbb. Gyerekeket elláttam. Megint meg kellett várni míg apu kávé cigi. Megint 9-kor reggeliztünk. Reggeli után megint laptop cigi társaság volt. Én pedig gyerekekkel játszottam, Mellette próbáltam készülni. Nem sikerült. Majd 11 óra fele már nekiálltam ebédet varázsolni. Tudok varázsolni :-) hehe.
A: most nem mész a piacra?
É: már hova menjek mikor szombatom csak délig van piac.
Megint az ő munkája nyert. Ugyanis, ha ő szeretne elmenni felöltözik és elmegy. Ahhoz, hogy ő elmenjen nem kell előtte neki felöltöztetni, reggeliztetni, ebédet főzni, odakészteni mindent a "ha" esetére, hogy én csak üljek a fotelba és vigyázzak rájuk. Ha én szerenék elmenni, nekem mielőtt elmegyek, ezeket mind meg kell csinálnom, mert ő csak ül valahol és arra vár hogy elmenjek. De az sose jut el az okos fejébe, hogyha ő nem a gyereket látja el én nem tudok felöltözni és elmenni. Így ugrott a piac. Jó mondom, akkor vasárnap legalább a Spárba majd had menjek el.
Vasárnap ugyanúgy telet mint a többi. Én megint korábban keltem, a gyerekek utánam apu legutolsónak. Úgy ahogy szombaton a piacra nem jutottam el, így a Spárba sem. Mondjuk ahhoz képest nyugodt vasárnap volt. Bár még mindig semmi változás nincs a "nagy" beszélgetésünk óta. A gyerekeket ugyanúgy mesével próbálja lekötni, még mindig meg sem próbálja játékosan megkérni őket arra amit szeretne elérni náluk. Stb... Én úgyanugy nem jutok ötröl hatra, mert szeinte az egész napom azzal megy el, mikor egydül vagyok velük. Ebédfőzés játék, délután játék, vacsorakészítés fürdés, alvás. Amit meg meg szeretenék csinálni megint éjszakára marad. Esküszöm hétköznap mikor Bori velünk van kétszer annyit haladok a dolgokal mint apukával egy vasárnapi napon. Iszonyú. Unom, fáradt vagyok, stb.....
Sebaj lesz ez még így se!

Pótlás....

Csütörtök
Reggel egy kis vita, hogy ki hogyan viszi el a gyerekeket. Felajánlotam, hogy elviszem őket, mivel szerdán nem tudott dolgozni, és be tudja hozni a lemaradást. Mindenki le az oviba,végül a Nikit elvitte a bölcsibe. Én elmentem vásárolni. Délután nyugis volt. Eperkés sapkát próbáltam készíteni. Nem ment elsőre. Mikor lányok elaludtak hozzáláttam. Hamar ment. Majd fánkot kellett készítenem. Ugyanis drága ovónénink megkérdezte ki készített tavaly olyan finom fánkot. Hát én voltam. Akkor ugyan nem készítenék idén is? De mondom, hogyne. Nincs is jobb dolgom így egy két hónapos gyermek mellett, mint 25 főre fánkot készíteni. De megtettem a gyerekek miatt.
Péntek
Reggel farsang volt az oviba. Jó volt. Lányok eperkék voltak. Majd rohanás begyüjteni a még hiányzó papírokat, hogy be tudjuk adni a hiteligénylésünket. Sikerült. El se hiszem, az összes papír megvolt, minden rendben volt vele. Most már csak várni kell legalább egy hónapot, mire mehetünk szerződést aláírni.

"A" Beteg...

Szerda reggelre apu nem kelt fel, mert azt mondta egész éjjel nem aludt. Beteg! Így elvittem a csajokat az oviba bölcsibe. Elkisért minket Alexandra is. Gondoltam nem hagyom otthon apunak, mert nem tud felkelni hozzá. Egész nap nyüglődött. De gyógyszert nem látott a szervezete. Miután még be kellett menni az önkormányztba egy papírért, hát még ha nehezem is, bementünk. Majd én haza. Apu még bement a műhelybe, onnan a Kingusért. Én közben lementem, mert volt egy kis dolgom... Mire megjöttem már ők is itthon voltak. Bori sokkot kapott aputól. Mikor megjöttek, közölte Borival: nem baj ha lefekszikegy kicsit. Bori azt tanácsolta, hogy itt az alkalom az együttlétre. Miután levázoltam neki, hogy mennyire unom ezt, akor megértő volt. Majd kitaláltuk mi elmegyünk a Lidl-be. Tévedtünk. Ezért Bori is korábban ment el. Gondoltam csak túlélem 7-től míg lerakom őket aludni. Túléltem, még ha nehezen is. Miután csönd nyugalom megyek még az esti szokásos pakolás felkészülés a reggelre.... Apu kiszól, hogy hol vagyok, azt alszik tovább. megcsináltam még amit nagyon muszály azt én is bezuhantam az ágyba. Nem kicsit fáradtan..

Ügyintézés...

A hétfő után kedden reggel meglepődtem mikor apu jött és segített a Barbit öltöztetni. És még kedves is volt. Jó volt. Örül :-)

Utána mentünk önkormányzatba meg az ügyfélszolgálati irodába a papírért. Mikor bementem az ügyfélszolgálati irodába gondoltam hamar kijövök, mert egy papírt oda adni nem sok idő. Tévedtem. Nem találták a beadott igénylésem. Modom a hölgynek, hagyja majd visszajövünk mert várnak. Apu valaki által kapcsolatba került egy tisztviselővel. Azt modta, hogy fog nekünk segíteni támogatásoz jutni. Semmit nem tudott tenni csak a szociális osztály vezetőjéhez odakisérni. A hölgy mégegyszer elmondta, amit pár nappal azelött nekem is elmondott. Nem kaphatunk támogatás. De apu állította, hogy neki az a valaki azt mondta, hogy majd a képviselő így+úgy segít. Nem jött be. Visszamentünk az ügyfélszolgálatra. A papír még mindig nem volt meg. Így újat kellett írni. Azért a höly kedves volt, mert helyben megírta az igazolást a szocpol igénylésről. Még egy papír letudva.

Aztán rohanás a földhivatalba, mert jött az értékbecslős. Viszonylag hamar ment a dolog. Mert csak 5-en voltak előttem. Miután már a finisben voltam, és az utolsó ablakhoz vártam apu megérkezett a gyermekkel. Odajött és a fülembe suttogta, hogy mehetünk soron kívül, mivel a gyerekeseket sororn kívül kiszolgálják. Áááá, nem kaptam sokkot. :-O Végülis csak 5 percet késtünk. Minden rendben volt, és még azt is elintéztem, hogy többet kapjunk vissza, mint a két lakás értékbecslésésnek a fele. Gratulál, örül :-))

Apunak sikerült beszélni annak a lakás közözs képviselőjével, melyet meg szándékozunk venni. Mehetek szerdán az újabb begyűjtendő papírért. Hurrá, megint örül :-)

Így ez a nap is jól elment.

Ja és találkoztunk Kingussal is. Ez volt a napban a legjobb. Szerdán jön haza. Ismét örül nagyon :-)))

Utálom a hétfőt....

A vasárnapi sértődés folytatodott tovább.....

Reggel Barbit én vittem le az oviba. Gondoltam elmegyek a földhivatalba. Rosszul gondoltam. Nem volt nálam kp. 11 felé apu hív, hogy kedden megyünk az önkormányzatba. Majd megkérdem mikor megyünk a földhivatalba. Erre ő mondjam meg én , hogy mi legyen. Teszem fel magamnak a kérdést: tényleg képtelen eldönteni egy majdnem 40 éves férfi akinek 15 éve önálló vállalkozása van, hogy mikor és hogyan tud elmenni egy fontos ügyben intézkedni, ami a családja érdekében történik?? Innenől fogva elszakadt a cérna és kijött belőlem a hétvége hatása. Majd leraktam a telefont. Erre nem sokkal később hazaérkezett. Így vitatkoztunk egy igen nagyot.

Nem értem:

1. Hibásak vagyunk azért mert, állítólag mindenki rajta röhhög, mivel 9re jár dolgozni.

2. Az is miattunk van, hogy neki állandó készültségbe kell lenni mert sose tudható mikor hívom fel hogy menni kell valahova.-hozáteszem most az ügyben mászkálunk, mert lakást szeretnénk venni.

3. Itthon azért nem tesz arrébb semmit, és azértr nem csinál semit mert nekem semmi sem jó. Ez abban nyilvánul meg, hogy ő letesz pl egy tányért és én elrakom a helyére. Ez nem tettszik neki.

4. Azért nem kér tőlem semmit, mert egyszer hazajött 11 után és én fáradtan nem készítettem neki vacsorát. Mert ő csak egyszer kér és ha nem kapja meg utána soha többet nem kér semmit.

5. Gyerekekkel azért nem foglalkozik, mert értsem meg végre, hogy ő ezt nem tudja és nem is akarja megtanulni.

6. Azért nem kapok meglepetést, nem visz vacsorázni, meg ilyenek, mert ő nem tudja hogy én mikor szeretnék menni, és szóljak én ha szeretnék meglepetést. Úgyhogy ne is várjam mert úgyse fog nelkkem meglepetést adni. Kérdem én ebbe mi a meglepetés?

7. Neki már nincsenek céljai, mert sokat csalódott. Neki minden jó így ahogy van, és az a kedvencem, hogy vele nem kell foglalkozni. Engem miért érdekel, hogy mi van vele, én mirt szeretnék vele foglalkozni.

8. A másik kedvenc, hogy ő em tud és nem is szeretne hozzánnk alkalmazkod, hisz alakalmazkodott má eleget.

Kérdem én : akkor minek van velünk? Menjen az élje úgy az életét, ahogy szeretné, akkor jön megy amikor szeretne, és valóban nem kell alkalmazkódni senkihez. Így megint nem jutottunk előre. Kezdek belefáradni. Elég nekem a gyerekeket nevelni. Nem kívánok még egy 40 éves embert is.

7vége

Megint sokkoló hétvégém volt.
Apu állítólag időben szeretett volna elmenni dolgozni, ami azért nem volt oly feltünő, mert 8kor mászott ki az ágyból. Mindenki fel volt már öltözve mire felkelt. Gondoltam időben le tudok menni a közértbe. Tévedtem! Meg kellett várni míg apu a laptop társaságába elvogyassza a kávéját. Persze, hogy a csajok már éhesek akkor, mivel ők időben felkelnek. Fél 9 után reggeli. Utána anyu is hívott. Megbeszéltük, hogy én is gyorsan lemegyek vásárolni, és utána apu átmegy, hogy ő is ki tudjon menni a piacra. Ekkor is tévedtem. Apu reggeli után megint a laptop társaságát választotta, miközben én készültem a közértbe, úgy hogy közben a gyerekekkel is intenzíven foglalkoztam. 10-kor sikerült is elindulnom. Hamar meg is jártam. Apu simán el tudott volna indulni akár fél 10-kor ha nem a laptop társaságában tölti el az idjét. Ezt sose fogja felfogni!!!És persze én meg a gyerekek meg az anyám a vétkes mert őt feltartjuk, mert mi vásárolni szeretnénk menni. Na mindegy 11 kor elment. Lányokkal jól elvoltunk megfőztük az ebédet, alvás, délután megsütöttük a fasírtot, meg készítettünk hozzá körett, hogy vasárnap ne kelljen főzni. Közben játtszottunk és mostunk is. Vacsora végén apu felhív, hogy jöjjön e haza segíteni fürdetni. Mire én ennyit feleltem neki: mire te átöltözöl mi már megfürödtünk. Így is történt. Mire hazaért már az ágyban voltunk. Még viszonylag jó kedve volt. Azt a Niki jött a szokásos szövegével: menj innen. Ugyebár gyerekből van, nem kell komolyan venni. Aztán már a Barbi is és én is elkezdtem bohockódni, hogy menj innen. Jót mulattunk a dolgon. Mire apu egyik pillanatról a másikra felpattan és elment. Miután ő nem bohockodótt, hanem vitatkozott a Nikivel, hogy nem megy el. Így apu a szombat éjszakáját a nagyszobába töltötte. Megsértődve. Hajnalt tájt mikor Alex evés után volt, szokásos körséta, hogy mindeki be van e takarózva. Apu is fent volt épp. Kijött valamiért mire én megkérdem tőle, mit csinál ilyenkor. Erre sértödőttem feleli hogy semmit. Aztán visszavonul sértödőtt állapotába.
Vasárnap minden jó volt a gyerekek örül. apu a szokásához híven a számítógépei társaságában töltötte el a napot, mellé midenkivel sértödőtten beszélt. Úgy dörmögött az orra alatt mikor a gyerek szépen kérdezett tőle, hogy Barbi meg is kérte beszéljen hangosan, mert nem érti mit mond. Ekkor is dühösen válaszolt neki. Délelőtt vasalás közben Niki is szépen játszott, Barbival meg feladatokat oldottunk meg a foglalkoztató füzetben. Gondoltam, ha látja apu, hogy hogyan kell szépen nem a meséval lekötni a gyerekeket mejd ő is megpróbálja. Nem jött be. Ahányszor apu társaságát keresték, mesét rakott be nekik és két perc után kikapcsolták a számítógépét, meg hasonló unatkozásba kezdtek. A vacsora sem volt felhőtlen mert tőlem meg sem kérezte kérek-e. Miután egy jó ideje kint ültem a konyhába, ő szokásához híven a pultnál evett és ott készítette a vacsorát a gyerekenek. Persze közbe a gyerekek minden mással foglalkoztak csak a vacsival nem. Mászkáltak meg ilyenek. Nem is ettek rendesen. Apu mindeközbe sértödőt állapotában volt. Aztán már nem bírtam a dolgot gyorsan lefürödtünk és ágyba bújtunk. Apu ismét a nagyszobába töltötte az estét a fotelba összekucorogva. Rácseszett mert a frissen vasalt ruhát nem volt időm elpakolni. Gondoltam majd hétfőn elrakom. Este még elment cigiért majd úgy aludt, hogy fotel+lába az asztalon. Váljékésségére. Erre nem tudok mit mondani, ha valaki ennyire......akkor én mit tegyek???

7 második fele

Csütörtökön is meg pénteken is igen mozgalmas napom volt. Csütörtökön Alexandrával orvosnál jártunk, hogy oltást kapjon. Az oltást megúsztuk, ugyanis kicsit szörcsögött és rózsaszín volt a torka. Így doktornénink azt javasolta, hogy halasszuk el. Egy hét múlva újra próbálkozunk.

Mind a két napon sűrűn tevékenykedtem itthon. Egy kis takarítás mosás, hogy végre utol érjem magam. Aztán jöhet a vasalás. Közben persze a lakás ügyeit is intéztem. Sikeresen mindenkit le telefonáltam. Sikerült az értékbecslésnél alkudni egy pár ezer forintot. Jó vagyok! :-))

Pénteken is legalább 3x megforgattam a mosógépet. Na nem vagyok ám olyan erős volt segítségem: a 220. Hehe. Délután főzés sütés. Megint jött haza Bori párja, így nokedlit gyártottam, és meglepi farsangi amerikai fánkot. Remélem izlett neki.

Kingus egyre jobban érzi magát. Pöttyei is kezdenek beszáradni. De jóó... Nemsoká hazajöhet!

7eleje....

Ma már szerda van és én már teljesen ki vagyok. Valami történt hétfőn is amit szerettem volna megírni , de mára már nem tudom. Mindenesetre mozgalmas volt.

Hétfőn Alexandrának megint nem volt jó napja. Egész nap lógótt rajtam. Közben a lakás miatt is kellett intézkednem. Barbinak sem volt jó napja. Reggel is hisztizett és délután is.

Kedden is bírtam pörögni rendesen. Elmaradt akarítás Alexandra jobb volt, de délután 2-től megint rámakaszkodott. Azért ahhoz képest egész sokmindent megcsináltam.

Viszont sokkot kaptam attól, hogy anyukám elvitte a bárárnyhimlős gyereket a bankba, és vásárolni. Nem veszekedtem vele csak sokkot kaptam tőle. Erről nem kívánok többet írni, mert ha éppen kapcsolatban vagyok anyámmal mindig sokkoló. Akor jó amikor ő megy a maga dolgára és nem hív nem jelentkezik. De ezt majd egyszer.....

Ma voltunk szerződést aláírni. Az volt egy másik sokkoló élmény. Kicsit gáz mert van benne rizikó, de bevállatam, mert ha nem teszem soha nem tudok lakást venni. A tulaj meg kérdőjelezte az ügyvédi iskolai végzettségét. Szerinte egy csaló és le szeretne lépni a pénzzel. Mert valószínű az ügyvéd nem azért tanult 5 évig és szerzett doktori diplomát, hogy lenyúlja az ügyfelei pénzét, és kizárják a kamarából. Na mindegy ez a csajnak nem volt evidens.

Végül is valahogy megegyeztünk kicsit rizikósabb a dolog de, az ügyvéd teli írta ilye-olyan záradékokkal, hogy a végén lehet, hogy ők buknak rajta nagyobbat.

Mindezt leszámítva vettem egy lakást. Jó-jó még nem az enyém de azért jó érzés....

7vége

Szombaton délelőtt vásárlás, főzés. Apu délben a szokott időben lelép. Délután és este megint egyedül telik el. Sebaj játszottunk egyet. Kingus nagyon hiányzik már. Barbi nem is szeret egyedül aludni a szobába. Nikivel sem tud úgy játszani. Szegénykém :-(

Vasárnap délelőtt apu meg Barbi lement vásárolni. Aztán apu megint lelép egy rövid időre. Mi addig főzünk. Apu ebédre megjött. Délután 3-ra mentünk a lakás miatt a szerződést átbeszélni. Sikerült megegyezni. Hihetetlen veszek egy lakást! :-)

Bori már régóta unszol, mozduljunk ki. Neki köszönhetően délután elmentünk korcsolyázni. Bori, Niki, Alexandra meg én kint néztük ahogy apu és Barbi hasítja a jeget. Hihetetlen volt. Apuról kiderült így 5 év után, hogy az iskolába ő hokizott. Jó volt látni azt a felhőtlen örömöt apun. Végre felszabadult volt és gondtalan. Élvezte a dolgot. Barbinak is tetszett, hogy apuval korizhatott. Csak Kingus hiányzott. Ha meggyógyul őt is elvisszük.

Kori után Borit hazavittük, mert naon fújt a szél. Jól elfáradtunk. Lányokat nem nagyon kellett altatni.

Jó volt ez a vasárnap! Köszönöm Bori! Köszönöm apa!

Borinak: Barbi kori órán! Ha jól emlékszem akkor a 3. óra volt. Itt már az óra vége és mennek kifele.

Változás....

Péntek óta mintha változás történt volna. Bár mikor a bankba mentünk és ott voltunk, még olyan rossz hangulatban telt. Miután hazajöttünk utána kicsit kezdett normális lenni. Ja... persze, hogy apuról van szó. Azóta most normális. Azért én már nem bízom benne annyira, mert ezt sokszor eljátszotta már. Mármint azt, hogy megharagszik és dühöng és ugyanúgy nem foglalkozik senkivel csak magával. Mondjuk még mindig ugyanúgy későn jár haza. Ebből is egy kicsit sok már. Na mindegy....Most nyugi van.

Péntekre Kinga bari himlős lett. Úgyhogy bank után voltunk nála. Szegénykém..Nincs rajta sok pötty, de haza szeretne már jönni. Unatkozik egyedül a mamánál. meg hát itthon is nagyon hiányzik. Barbi sem találja a helyét nélküle. De sajnos még nem jöhet haza, mert fertőz. Nem most kéne, hogy végigmenjen minden gyereken. Alexandra még túl pici hozzá. Bár állítólag az anya tej megvédi. De azért örülök, hogy Kingus legalább túl van rajta.

Az jó most benne, hogy mamával szépeket festenek, amit Kinga nagyon szeret, és mama feladatokat oldat meg vele a foglalkoztató füzetből. amire nekem kevesebb lehetőségem van. Meg ha mindenki itthon van leginkább egymással játszanak, mint velem. remélem hamar meggyógyul. Innen is küldünk neki gyógypuszit. :-)

Ellentétek....

Szerdai napom viszonylag normálisan indult. Kingával elterveztük, hogy megyünk DM-be vásárolni. Erre 10- kor anyám felhív, hogy most mi van a Kingával, hogy átmegy vagy nem. Kinga úgy döntött, hogy vásárlás után átmegy. Anyuval megbeszéltük, hogy bevásárlunk és mire mi végzünk ő itt lesz. Vagy ha hamarabb jön akkor valahol utolér minket. Ehhez képest anyám akkor ért ide mikor már a gyerek elaludt. Így vissza kellett jönnie délután. Ettől úgymond sokkot szoktam kapni, hogy anyám nem képes időre érkezni, és úgy fel tudja borítani az aznapi programot, ahogy azt kell. Mindegy túljutottam rajta. Délután Bori meghozta a nyugalmat.

Csütörtökön mentünk az ingatlanoshoz. Apu két napja dúl fúl. Nem mondja soha hogy miért és egyszer csak robban a bomba. Mikor hazaértünk robbant is. Megint a szokásos duma, őt nem érdekli, de neki miért kell ennyi mindent kifizetni. Másik pillanatban meg neki az a dolga, hogy kifizesse. Teljesen ellentét. Én nekem mindent meg csinálni ami a családdal kapcsolatos, mert én nem kapok fizetést. De neki semmit, mert ő dolgozik. Újabb ellentét. Én jelen esetben az államtól kapok fizetést. Neki meg saját magának kell előteremteni a fizetését, miután vállalkozó. Nem értem miért nem számit bevételi forrásnak az én pénzem. Mert apu szerint nem. Mert én csak itthon vagyok.

Úgy érzem soha nem fogom tudni neki elmagyarázni miről szól egy család. Annyira szeretném ha végre része lenne sz életünkre, és nem mondaná folyton, hogy ő nem számit.
Ő úgy gondolja, hogy mindent pénzért lehet venni. Pénzért vesz életet, ellátást, gyereket, feleséget. Dühít. Engem ne vegyenek meg pénzért, és a gyerekeket sem.


A szeretet többet ér!

Ez történt kedden....

Kedden reggel a reggel kedvéért ismét korán keltem. Mindennel kész voltam csak a lányok nem voltak felöltözve. Apuka 8 előtt 10 perccel kikel elkészül és nekiáll idegeskedni,hogy 8-ra kell neki menni valahova. Nikivel is hadakozik, de sikerül végül felöltözni. Aztán volt egy csatája Kingával is. És persze megint minket hibáztat és velünk veszekszik, hogy ő nem tud elmenni és neki miattunk át kell szervezni és le kell mondania a dolgokat. Aztán valahogy mégis elindul. Visszajött a Kingáért mert orvoshoz kellett vinni. Mikor hazaért nem a Kingával kezdett öltözködni és készülni, hanem konyha leül a laptop elé újabb kávé cigi. Fél 9- kor nekiáll velem veszekedni, hogy én neki nem segítek és miért nem mondom hogy Kingát neki kell elennie az orvoshoz, mert nekem fontosabb, hogy a ruhát válogatom. Hozzáteszem, hogy Alexandrának azon ruháit próbáltam elővenni ami most jó rá, mivel a csecsemő ruháit már kinőtte. És megint a fejemre lett olvasva, hogy engem nem érdekel, hogy neki menni, kell, és akkor őt nem érdekli az egész. mert, hogy ő úgy se tudja megtanulni felöltöztetni a gyerekeket és nem is kell neki ezt tudni. Kezd a helyzet kaotikussá válni.
Mikor az orvostól visszaértek mind a két lány hazajött vele. Eredetileg arról volt szó, hogy Kinga megy át a mamához. Nem volt még ebéd sem, és Alexandrának sem volt jó napja. De sebaj, mert zökkenőmentesen megoldottunk mindent. Csak én voltam kissé feszült.
Utálom már, hogy apu nem igazán akar része lenni az életünknek. Mindent csak kötelezőből csinál. mert neki ez a dolga és kénytelen beletörődni.

Megint hétfő

Egy nehéz hétvége után még nehezebb hétfőm volt.
Kinga délbe kelt fel először. Szomjas volt adtam neki inni és ki is jött belőle. Örültem neki. Ráadásul öli baba alias Alexandra is egész nap lógott rajtam. Közben intéznem kellett a lakást is. Jött a sokkoló hír eladták a hétvégén a kinézett lakást. Az szép.... Nézhetünk másikat. Etetés és gyermek gyógyítása közben vad telefonálgatás újabb lakás után. Közben próbálom a már hetek óta úszó lakást is rendbe tenni. Sikertelen. Talán ha több volna belőlem minden egyszerűbb lenne. De legalább pozítiv, hogy estére le van beszélve egy lakás nézés.
Délután mikor a csajok hazajöttek a bölcsiből legalább lett egy kis jó kedvem.
Egyetlen normális ember vesz jelenleg körül. A baby sitterem Bori.
Se baj lesz ez még így se.

Vasárnap

Én úgy gondolom, hogy ha két embernek, akinek gyerekei vannak, a vasárnap a családi programokról kell, hogy szóljon. Nálunk ez sem megy. Ennek az az oka, hogy apuka fáradt az egész heti munkától és neki nincs kedve kimozdulni itthonról. Mintha én nem fáradnék el. Így nálunk a vasárnapok úgy telnek, hogy ha apuka véletlenül itthon van, akkor ő egész nap ül a gép előtt meg dohányol. Külön reggelizik, néha velünk ebédel. Mellé dühöng, hogy a gyerekek nem szállnak le róla. Amiért én vagyok a hibás. Teszi fel állandóan a kérdést, hogy ha ő itthon van miért nem tudnak egyedül játszani és miért csak az ő dolgaival akarnak játszani és miért unatkoznak. Erre nekem az a magyarázatom felé, mert nem szentel elég időt a gyerekeire, mert nagyon sokat nincs velük és örülnek ha itthon van. De ezt ő nem hiszi el.
A mostani vasárnap a következő képen nézett ki. Kis könnyebbség, hogy Barbara a mamánál volt. Itthon volt viszont 2 még nem beteg, és a Kinga aki már beteg lett. Apu a szokásos reggeli kávé után egész 11-ig a laptopjával volt együtt. A gyerekek lekötését azzal intézte, ahogy mindig, berakott 1 mesét. Amit persze csak rövid ideig néznek, mert nem egy díványbabák  Aztán vásárlás címszóval 11 után valamivel elment. Jó én kértem, hogy hozzon egy pár dolgot. 1 óra felé hív, mer kérdése volt, és hozzá tette nem sokára jön. Este 7 óra körül lett az a nemsoká.
Szegény Kingus aki, amúgy is érzékenyebb típus, főleg így, hogy beteg, állandóan azt mondta várjuk meg apát. Félt, hogy apa megint olyan későn jön haza, hogy neki már menni kell fürödni és aludni.
Iszonyú nehéz megmagyarázni nekik, hogy apa dolgozik. Egyszerűen nem értem miért nem lehet velünk valóban hasznosan eltölteni az időt. Remélem egyszer rájön apuka, hogy mit veszít, csak félek késő lesz.

Egyedül

Egyre inkább rájövök, hogy a gyerekeim apja valamiért nem kíván velünk lenni. Állandóan besértődik, ha valami olyasmit kell csinálni amit velünk együtt kell. És azt utálom benne, hogy nem tudok vele mit kezdeni!
Tegnap az osztálytalálkozó után kb. 2,5 órát aludtam. Reggel apuka 9-kor kimászik az ágyból. Kávé cigi stb. Felöltözik, és szeretne menni. Nem megy neki, amiért elkezd morogni az orra alatt. Ja és engem hibáztat érte. Mert állítólag én nem vagyok képes a gyereknek megtanítani, hogy neki mennie kell dolgozni. Mérgébe elvitte Kingát magával. Fáradtan maradtam itthon Nikivel és Alexandrával. Délre már én is belázasodtam. Reméltem, ha Niki alszik én is tudok aludni. Egy óra körül felhívtam apát, hogy hol vannak, és kértem jöjjenek haza, mert nem vagyok jól. Meg szerettem volna ha Kinga is aludna. Miután Niki nem aludt és én egyre rosszabbul voltam már közel 39 fokos lázzal, 3 óra felé újra hívtam, hogy jöjjenek haza. Erre megkaptam, hogy ő is akkor aludt el amikor én hazajöttem a buliból, és hogy minek mentem el. És azzal próbálta a dolgot kompenzálni, hogy jól van akkor majd éjjel ő sem alszik, mert akkor így 1-1. Azt hiszem, ha ki szeretné egyenlíteni az öt év alatti kevesebb alvásomat, akkor legalább 1 évig nem aludhatna. Délután 5 óra körül hazatévedtek. Meg se kérdezte hogy vagyok. Sértődötten mászkált Alexandrával. A tv üvöltött. Én persze próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült. Félóránként kérdezte, meg hogy Alexandrával mit csináljon. Már kakás is volt. Miután még nem volt energiám felkelni, ezért tovább sétált vele. Majd nem sokkal később megint jött, hogy nem-e éhes. Aztán kimásztam az ágyból, Alexal lefürödtem, ő addig vacsit próbált adni a többieknek. Nem sikerült neki. Kinga azért nem evett, mert mire hazajöttek belázasodott amit persze 2 óra alatt nem vett észre. Niki azért nem evett mert egész délután nasisott. Aztán gondoltam egy kicsit segít lefürdetni meg ilyenek. Nem nyert. Nekem kellett megcsinálni. Még etettem Alexandrát, megkértem mérje meg Kinga lázát. Természetesen magas volt. Most ő mit csináljon jött a kérdés. Mondom, adj neki lázcsilapítót. Az melyik, hol van? Elmondtam neki. Csak hogy még egy kicsit jól érezzem magam epésen megjegyzi, most ő kit hívjon fel mert, gyógyszert kell adni a gyereknek. Persze a kúpot nem bírta beadni. Miután már egy ideje csak ölelgette a gyereket meguntam. Alextől elvettem az enni valót, hogy Kingának adjak gyógyszert. Kb fél 9 fele el bírtunk aludni.