Ezt kaptam Boritól. Nagyon köszönöm, hogy gondolt rám. Sokat köszönhetek neki, ami a bloggolást illeti. De nemcsak a blog írásásban köszönhetek neki sokat. Hanem, azért mert szerencsém volt megismernem, hogy változtatott az életemen, és a gyerekek nagyon imádják. A mai napig felteszik a kérdést: Bori mikor jön? - Bori mikor jössz? -

Én először gabojsza blogjában olvastam erről. Álmomba sem gondoltam volna hogy ebben a nagyvilágban hozzám is eljut.

A közös dolgok teszik a barátságot élvezetessé, de a kis különbségek azok, amelyek igazán érdekessé varázsolják. (Todd Ruthman)

Vannak közös dolgaink. Közös esték, néha nappalok, e-mailek, éjszakába nyúló és hajnalig tartó beszélgetések. Ha fizikai valóságban nem is, de mindig ott vagyunk egymásnak. Mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. És tényleg, mindenki ad, de nem vár el semmit :-))

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Szeretném továbbadni Lexandronak akit Borin keresztül ismertem meg, és rendszeresen olvasom írasit, akit egy nagyszerű embernek tartok. Márthynak aki nélkül nem ismerhettem volna meg Borit. Természetesen az Ő írasait is rendszeresen olvasom, és remélem egyszer személyesen is meg ismerhetem én is, és a gyerekek is őt.

Korcsolya

Barbara lányom ma egy hete kitalálta, hogy menjünk el korcsolyázni. El is mentünk ide. Szombaton Barbara a mamánál aludt, mert bekönyörögte magát a mamánál. A mama persze nem bírt neki ellenállni. Vasárnap a nagy sütés főzés közepette felhívtak, hogy ha végzünk menjünk el korcsolyázni. Megebédeltünk, és apu a gyerekekkel előre ment, mert én még be szerettem volna fejezni a mosogatást, hogy ne maradjon estére. Majd én is utánuk mentem. Persze már egy órája koriztak és pont a végére értem oda. Ezért fizettünk még egy órát. No meg nemcsak ezért, hanem azért is mert nagyon élvezték. És természetesen én is felmerészkedtem a jégre. Na hát, hogy a jég milyen csúszós! Utoljára gyermek voltam mikor korcsolyáztam. De azért izgalmas volt. Viszont Niki az úgy ment mintha a jégre született volna. Életében először volt rajta korcsolya, azt úgy ment mint a szélvész. Annyira aranyos volt, hogy tipeg azzal apró termetével. Még neki is jobban ment, mint nekem. Ez már ciki a gyerekeim jobban koriznak. Na de nem baj. Élvezte mindenki.

Mozi ;)

Szóval voltunk moziba és ezt a filmet néztük meg. A film olyan 2dik részes volt, de azé érdemes megnézni. A poénok a helyükön voltak. Szóval nekem tetszett. :)
A hely jó volt meg a mozi is szép, és hangos, és meg lett volna a megfelelő filing is.... csak nem volt olyan randis. Ezért kicsit :(