Így szombat reggel ismét arra bírtam felébredni, hogy nem bírom a fekvést. A hátam annyira beáll, hogy alig bírok megmozdulni. Már járok a mi tánctanárunkhoz Andi nénihez erősítő tornára. Hol Pilates van hol gumi szalaggal dolgozunk. Mindig ami épp..... De a legfontosabb ami minden alkalommal jelen van, az a tartás fontossága. :) Mondanom sem kell meg bírta állapítani, hogy a gerinc tartó izmaim totál tropák, így semmi csodálkozásra nem ad okot hogy kb. minden másnap arra ébredek, hogy nem tudok megmozdulni.
Igen régen írtam már ide! Nagyon sok minden történt velem azóta. Többször megfogadtam, hogy tovább folytatom eme tevékenységem. Nem sikerült :( Sokszor voltam mély ponton.Annyira, hogy élni sem volt kedvem. A gyerekek tartanak még életbe. Írok egy blogot
apukámnak/ról. Úgy írom mintha levelet írnék neki amibe megírom, mi van velem. Tudom, hogy valahol látja ezt. Jó volna, ha még élne.
Idei nyaram első fele hosszúnak mondható. Nincsenek gyerekek, ugyanis apuka a nyár első felét igényelte. Így már majd egy hónapja egyedül. Ami jó is mert az évből 10 hónapot töltenek velem, ami igencsak kiveszi az energiámat. Az ember azt gondolja, hogy na majd most megteszem mindazt amit gyereke nélkül lehet. De nem mindig van olyan más ami elveszi a figyelmet. És túl lazán veszi az ember, mert jaj de ráérek még van még idő. Az viszont nagyon jól tettem, hogy a mi tánctanárunkhoz
Andi nénihez eljártam erősítő tornára. Ez kell az én gyenge hátamnak. Egyszerűen rászoktam. :))
Viszont történt egy nagyon jó dolog is velem! Rászántam magam és elmentem egy Reiki I tanfolyamra
Tóth Tamáshoz. Isteni volt :) Azóta más lettem. Még van hova fejlődni, de elindult egy folyamat. :))
Azt hiszem innen folytatom, mert már fáradok....
Adatvédelem
Írásaim, fotóim kizárólag az írásos engedélyemmel közölhetőek más oldalakon, vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőportálok, ahol nem közlik az egész írást, csak annak első pár sorát, és a folytatást a blogom megnyitása után olvashatja az olvasó.
