Tortázás+

Csütörtökön (2013.06.27) nagy élményben volt részem. Legkedvesebb barátnőmmel, aki mellesleg tortákat készít profi módon, vele tarthattam az elkészítésénél. Ugyanis nálam készítette el. Az élmény leírhatatlanul csodás volt. Remélem nem ez volt az első, és az utolsó. :)

Amúgy, igaz régen írtam már ide. Az életem rengeteget változott. most úgy érzem 180 fokos fordulatot vett,  és jó úton haladok. Jövök ki dolgokból. Igaz még egy nehézség vár rám mégpedig, hogy kiépítsem ügyfélkörömet, annak érdekében, hogy hivatalosan is azzal tudjak foglalkozni amivel most kell. Ami meg van írva nekem. Tanulni is szeretnék még sokat, de már jó úton járok, és ez  a lényeg.

Némi nemű betegség is kiderült, de ebből is csak úgy jövök ki ha megyek az utamon. Mert csak így lehet. 

Tervezem, folyamatosan írni blogomat. Újra felvenni az írás örömeit. 

Egyenlőre ennyi. Köszönöm Andi a csodás napot. 

A napról egy kép:

Tovább

Mennem kell tovább! Nehéz lesz, de tudom mennem kell. Nem szabad visszatekintenem. Nem szabad megrekednem a múltban. Csak az emlékeit megőriznem. És, igen fáj nagyon fáj. Hogy sírok, mikor a gyerekek nem látják. Igen. Persze ez sem könnyű! Úgy igazán ez sem megy mert a feladat mindig jelen van amit az adott pillanatban kell tenni. És ez jó mert lefoglal. 

Nem értem! Valaki azt mondja szeret, azt mondja én vagyok az igazi, azt mondja rólam álmodik. Valóra vált az álma amikor nem csak a barátság köt össze. 

De az élet úgy dobja, hogy nem lehet egyenlőre több, mint a lopott percek órák. 

Én tehetetlen érzem magam, hisz szabad vagyok itt vagyok befogadó képes vagyok. De ő nem. neki tenni kell, hogy szabaddá váljon.

Amikor azt mondom tegyél érte, azt mondja nem lehet. Azt mondja ne sürgessem. Csak várjak mert egyszer majd ha elég erős lesz elég bátor majd tesz. Persze folyamatosan tesz, de olyannyira apró lépések, ami semmire nem ad biztos képet. Csak arra, hogy várni várni várni és várni. De meddig teszem fel a kérdést. Jön rá a válasz nem tudom, csak ne sürgessem. Majd mondom én nem sürgetem, de mégis meddig tart a hiány a vágy meddig éljünk még csak ebbe. Azt mondja nem tudja, csak ne sürgessem. Mondnom én, de ha csak ülök és nem teszek semmit csak várok, és várok a saját hajóm elsüllyed. Mégis arra azért csak kaphatnék egy konkrét választ, hogy vele megyek-e tovább avagy sem. Perpill nem, és ha ez nekem így nem jó megérti. Mondom, én tenni szeretnék hogy ne így legyen. De ő nem. 

Korábban észre kellett volna venne ezeket a jeleket. Hogy ő erre még nem kész. Csak a vágyainak él, hogy talán nem vagyok elég fontos, hogy jobban harcba szálljon értem. Nem tudom. Nem tudom. Azt hiszem soha nem tudom meg. De már lehet nem i oly fontos. 

Csak le kell zárnom, hogy ily csúnyán lett vége. Hogy egy telefon beszélgetés hozta ki belőle a végső döntést, hogy még neki van elege az igazságból. És még ő nem bírja tovább. De mit?? Fogalmazódik meg bennem. De rájövök, hogy tulajdonkép saját döntését nem bírja elviselni a saját tetteit nem bírja tovább. Hogy nem veszi észre? Mert képtelen rá. Mert kényelmes. Mert nem kell bele energiát beleölni.

Az, hogy ezt így leírtam, most más. Hogy könnyebb? Hát nem. 

De már régóta tudom el kell engednem. A jelen van és a jövő. Így egyedül öten. A lányok és én. 

Szóval így indultam neki egy jól végződött hétvégének. 

Meddig?

Megfulladok! Úgy érzem fojtogatnak. Mintha a mellkasom be akarna szakadni! De meddig? A videó feltöltője leírt mindent. Így hát no comment . Most csak rám tör a bőgés. Meg kell történnie. Ki fogok mászni a mocsárból amibe derékig el vagyok merülve.

Hétfő

A hétvégém nem úgy alakult ahogy azt eredetileg elterveztem. Ennek ellenére nem volt rossz. Szombatot szinte egész nap fogadott anyukámmal töltöttem. Reggeliztünk, majd majdnem délig pletykáltunk. Majd mindenki ment egy kicsit a saját dolgára. 13 óra után ismét együtt voltunk, mert ebédeltünk egyet. Ismét pletykáltunk egy nagyon. Majd megint egy kis szünet következett. Itthon ezalatt az idő alatt úgy csináltam mint aki csinál is valamit. Majd hamar eljött az este amikor újra együtt töltöttük az időt, hogy fiának - fogadott öcsémnek - lángost süssek. Megint pletyiztünk egy kicsit, de már nem sokat, mert öcsi a buszon volt már hazafele tartva. Vasárnap nem voltam túl jó passzba délelőtt, majd beindultam egy kicsit és megcsináltam egy jó pár dolgot. Volt időm egy gondolkodni. Nekem nem szabadna. De döntést kellett hoznom. Rájöttem, hogy ahogy most vannak a dolgok nagyon nem jó és veszélyes is. Nagyon sokat bukhatok,  ha ez így megy tovább. A döntésemről majd később írok talán. Ki kell forrnia magát. 

És ma itt a hétfő! :) Utolsó teljes hét amikor még gyerekek nélkül vagyok. Igaz már nagyon nehezen viselem a hiányukat. De tudom kell ez, hogy nincsenek itt. Ezen a héten túl kell esnem a lakás rendbe rakásán, hogy minden apró tárgy a helyén legyen. A motivációs táblácskák, és a jelek  el legyenek készítve fel legyenek ragasztva a helyükre. A tanszerlistát meg kell vennem. Hát mit ne mondjak nagyon húzós a három gyereknek. 

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy kis reklámot adjak magamnak. 

Ugye elvégeztem a Reiki I. -et Tamásnál :) 

Így tudok kezeléseket adni már én is. 

Akinek felkeltettem az érdeklődését, jelentkezzen bátran. 

1 kezelés ára: 1000 Ft. Egy kezelés 1-1.5 óra. 

Várok minden kedves érdeklődőt. 

Érdeklődni e-mailben. 

Nem értem!

Már nem bírom magamba tartani, mert kezdek tőle felrobbanni. és ha nem adom ki magamból, akkor bele fogok őrülni. 

A facebook üzenő falán akadtam bele ebbe: Visszatérés a munka világába - anyaként. Felcsillant a szemem, hogy talán nekem is lesz egy lehetőségem anyaként újra munkába állni. Gyorsan megnéztem az oldalt mit is kell tennem annak érdekében, hogy anyaként újra hasznos tagja lehessek a társadalomnak, és tudok egy kis bevételt produkálni, hogy többé ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy kikapcsolják az áramot, és már egy hete nincs kimenő hívásom. 

Hát ezzel találtam magam szembe: Diadal mindenkinek. Mit ne mondjak dühös lettem egy picit. 

Itt vagyok, anya vagyok, egyedül maradtam velük. Munkába állni nem tudok, mert a gyerekek miatt elutasítást kapok. A főállású anyaság miatt csak részmunka időbe lehetséges. Váltott műszak nem jöhet szóba, mert a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy egymásra bízzam őket. Így marad a következő idő intervallum: 10-14. Nem találtam meg még azt a munkahelyet, ahol ebben az időpontban tudnak engem bejelentve alkalmazni. 

Ezért felcsillan minden olyan lehetőségen a szemem, mint ez is itt. De ez sem munka. Ez is egy lehetőség, ami azzal foglakozik, hogy lelkileg rendbe tedd magad, és tudjál fókuszálni a munkára, vagyis a munkakeresésre. Mert, mi anyák bele tudunk gyöpülni az anyaságba, és egy idő után már befelé kezdünk fordulni. Amitől úgy leül az ember, és nem tesz semmit. Csak végzi  a napi rutint, de már azt sem úgy, ahogy előtte, vagy keres egy olyan elfoglaltságot, amitől úgy érzi, kiszakad abból, amibe van, majd rádöbben, hogy egész nap azt csinálta, és jön a lelkiismeret furdalás, hogy nem végzett házi munkát, ami nem jó  mert a gyerekeket el kell látni. Csak már ezt sem csinálja az ember, szívesen mert már bele van fásulva, fáradva monoton. 

Aztán jön egy reménysugár. És azért lettem dühös, mert sem olyan lehetőség, amitől nekem bevételem származna. 

Nincs bevételem.  Csak a gyerek utáni járadék, ami elmegy a hitelemre. Nincs más bevételem. Hogyan adjak ki bármennyi pénzt arra, hogy először képezzem magam, hogy majd egyszer, ha olyan állapotban leszek, hogy jól tudok munkát keresni. Ami nem biztos, hogy hamar bekövetkezik. 

Kérdem én, addig, amíg én azzal töltöm az időmet, hogy felhozzam magam egy állapotba, addig ki csinálja meg a házimunkát, ki foglakozik a gyerekekkel? Miből fizetem a költségeimet. Amikor egyedül marad, az ember akkor nem tud magával foglalkozni. Nincs rá olyan lehetőség. Hisz az anyaság, gyereknevelés, gyerekek ellátása nem véges nem lehet lerakni. Nem tehetem meg, hogy amíg én magammal foglalkozom, addig nem viszem le a gyereket a suliba, nem mosom, ki a ruháit nem készítek neki enni.

Ennél a pontnál sokan gondolhatják azt, hogy én vagyok a buta, hogy magammal nem foglalkozok, mert pont ez lenne a fontos, hogy el tudjam látni őket és legyen erőm tovább nevelni őket.
Kérdezem mikor, amikor egy 24 órából áll. Ha az anyaság 24 órás feladat, és a vele járó össze munka 24 órás elfoglaltság, melyiket ne csináljam meg magamért? Lehet, hogy rosszul látom, és valóban nem jól csinálom. Sőt soha nem mondtam, azt hogy most jól csinálom. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy rengeteget kell tanulni egy anyának, ahhoz hogy minden jól menjen. 
Egy picit az az érzésem, amikor sorra akadok bele ilyen lehetőségekbe. Minden esetben ez van: gyere majd mi segítünk, fizess be valamennyi pénzt, és akkor majd egyszer ha ügyes vagy akkor hamar találsz munkát és hamar lesz bevételed. Kérdezem én nemes egyszerűséggel. Nincs bevételem. Viszont szeretnék munkát, amitől lesz pénzem. De munkát azért nem találok, mert egyedül álló anya vagyok. Hozhatnék egy olyan döntést hogy jó rendben, mert már úgy érzem nincs más reményem, elveszem a villanyszámlára szánt pénzt kockáztatok max kikapcsolják megint a villanyt, ami túlélhető, hiszen ha belevágok lesz majd munkám, és lesz bevételem, amiből ki tudom fizetni a tartozásaimat. De van erre olyan garancia, hogy ezt a kockázatot be tudjam vállalni??? Ha meg megteszem, és azért mert magamra szántam a pénzt és emiatt kikapcsolják, a villanyt akkor jön a hatóság, hogy én veszélyeztetem a gyerekeimet. Akkor hogyan merjem bevállalni ezt a kockázatot?
Olyat még sehol nem láttam, ahol ez van: gyere, segítünk, és mivel olyan helyzeted hogy nincs bevételed ezért most ne fizess. Mivel mind a két félnek az érdeke, hogy pénz legyen. Ezért minél hamarabb segít munkát találni, olyat ahol nem utálnak, és nem néznek csúnyán, mert van gyerekem, akiről gondoskodnom kell, és nem utálnak a miatt sem, hogy egyedül maradtam velük. Nem azt szeretném mindezzel mondani, hogy nem szeretnék fizetni egy szolgáltatásért. Csupán azt, hogy mivel nincs bevételem, esélyem sincs ilyen és ehhez hasonló lehetőséget megragadni.
Tehát marad minden ugyanúgy. Magam keresem, a munkát magam küldöm az önéletrajzot. Egyedül dolgozom fel a kudarcaimat kisebb nagyobb sikerekkel. És a végeredmény, nekem továbbra sincs munkám, nincs bevételem. Ugyanúgy alkalmanként kikapcsolják a telefonom, stb. 

Gány

Ma ki gányoltam a hűtőmet. Így, hogy nincsenek itthon a csajok magamért nem főzők. Igaz kapok kaját innen onnan. De egyedül nem eszem meg az akkora adagokat amekkorákat kapok. Van olyan nap amikor egyáltalán nem eszem. Ez leginkább akkor van amikor nem kapok kaját. Olyankor 3 tejes kávé azt jól is vagyok.
De most legalább a hűtőmben  rend van. Sok minden nincs benne. :) De bejárhatnak a pingvinek ha hidegre vágynak. :)

A hátam

Így szombat reggel ismét arra bírtam felébredni, hogy nem bírom a fekvést. A hátam annyira beáll, hogy alig bírok megmozdulni. Már járok a mi tánctanárunkhoz Andi nénihez erősítő tornára. Hol Pilates van hol gumi szalaggal dolgozunk. Mindig ami épp..... De a legfontosabb ami minden alkalommal jelen van, az a tartás fontossága. :) Mondanom sem kell meg bírta állapítani, hogy a gerinc tartó izmaim totál tropák, így semmi csodálkozásra nem ad okot hogy kb. minden másnap arra ébredek, hogy nem tudok megmozdulni.