Változás....

Péntek óta mintha változás történt volna. Bár mikor a bankba mentünk és ott voltunk, még olyan rossz hangulatban telt. Miután hazajöttünk utána kicsit kezdett normális lenni. Ja... persze, hogy apuról van szó. Azóta most normális. Azért én már nem bízom benne annyira, mert ezt sokszor eljátszotta már. Mármint azt, hogy megharagszik és dühöng és ugyanúgy nem foglalkozik senkivel csak magával. Mondjuk még mindig ugyanúgy későn jár haza. Ebből is egy kicsit sok már. Na mindegy....Most nyugi van.

Péntekre Kinga bari himlős lett. Úgyhogy bank után voltunk nála. Szegénykém..Nincs rajta sok pötty, de haza szeretne már jönni. Unatkozik egyedül a mamánál. meg hát itthon is nagyon hiányzik. Barbi sem találja a helyét nélküle. De sajnos még nem jöhet haza, mert fertőz. Nem most kéne, hogy végigmenjen minden gyereken. Alexandra még túl pici hozzá. Bár állítólag az anya tej megvédi. De azért örülök, hogy Kingus legalább túl van rajta.

Az jó most benne, hogy mamával szépeket festenek, amit Kinga nagyon szeret, és mama feladatokat oldat meg vele a foglalkoztató füzetből. amire nekem kevesebb lehetőségem van. Meg ha mindenki itthon van leginkább egymással játszanak, mint velem. remélem hamar meggyógyul. Innen is küldünk neki gyógypuszit. :-)

Ellentétek....

Szerdai napom viszonylag normálisan indult. Kingával elterveztük, hogy megyünk DM-be vásárolni. Erre 10- kor anyám felhív, hogy most mi van a Kingával, hogy átmegy vagy nem. Kinga úgy döntött, hogy vásárlás után átmegy. Anyuval megbeszéltük, hogy bevásárlunk és mire mi végzünk ő itt lesz. Vagy ha hamarabb jön akkor valahol utolér minket. Ehhez képest anyám akkor ért ide mikor már a gyerek elaludt. Így vissza kellett jönnie délután. Ettől úgymond sokkot szoktam kapni, hogy anyám nem képes időre érkezni, és úgy fel tudja borítani az aznapi programot, ahogy azt kell. Mindegy túljutottam rajta. Délután Bori meghozta a nyugalmat.

Csütörtökön mentünk az ingatlanoshoz. Apu két napja dúl fúl. Nem mondja soha hogy miért és egyszer csak robban a bomba. Mikor hazaértünk robbant is. Megint a szokásos duma, őt nem érdekli, de neki miért kell ennyi mindent kifizetni. Másik pillanatban meg neki az a dolga, hogy kifizesse. Teljesen ellentét. Én nekem mindent meg csinálni ami a családdal kapcsolatos, mert én nem kapok fizetést. De neki semmit, mert ő dolgozik. Újabb ellentét. Én jelen esetben az államtól kapok fizetést. Neki meg saját magának kell előteremteni a fizetését, miután vállalkozó. Nem értem miért nem számit bevételi forrásnak az én pénzem. Mert apu szerint nem. Mert én csak itthon vagyok.

Úgy érzem soha nem fogom tudni neki elmagyarázni miről szól egy család. Annyira szeretném ha végre része lenne sz életünkre, és nem mondaná folyton, hogy ő nem számit.
Ő úgy gondolja, hogy mindent pénzért lehet venni. Pénzért vesz életet, ellátást, gyereket, feleséget. Dühít. Engem ne vegyenek meg pénzért, és a gyerekeket sem.


A szeretet többet ér!

Ez történt kedden....

Kedden reggel a reggel kedvéért ismét korán keltem. Mindennel kész voltam csak a lányok nem voltak felöltözve. Apuka 8 előtt 10 perccel kikel elkészül és nekiáll idegeskedni,hogy 8-ra kell neki menni valahova. Nikivel is hadakozik, de sikerül végül felöltözni. Aztán volt egy csatája Kingával is. És persze megint minket hibáztat és velünk veszekszik, hogy ő nem tud elmenni és neki miattunk át kell szervezni és le kell mondania a dolgokat. Aztán valahogy mégis elindul. Visszajött a Kingáért mert orvoshoz kellett vinni. Mikor hazaért nem a Kingával kezdett öltözködni és készülni, hanem konyha leül a laptop elé újabb kávé cigi. Fél 9- kor nekiáll velem veszekedni, hogy én neki nem segítek és miért nem mondom hogy Kingát neki kell elennie az orvoshoz, mert nekem fontosabb, hogy a ruhát válogatom. Hozzáteszem, hogy Alexandrának azon ruháit próbáltam elővenni ami most jó rá, mivel a csecsemő ruháit már kinőtte. És megint a fejemre lett olvasva, hogy engem nem érdekel, hogy neki menni, kell, és akkor őt nem érdekli az egész. mert, hogy ő úgy se tudja megtanulni felöltöztetni a gyerekeket és nem is kell neki ezt tudni. Kezd a helyzet kaotikussá válni.
Mikor az orvostól visszaértek mind a két lány hazajött vele. Eredetileg arról volt szó, hogy Kinga megy át a mamához. Nem volt még ebéd sem, és Alexandrának sem volt jó napja. De sebaj, mert zökkenőmentesen megoldottunk mindent. Csak én voltam kissé feszült.
Utálom már, hogy apu nem igazán akar része lenni az életünknek. Mindent csak kötelezőből csinál. mert neki ez a dolga és kénytelen beletörődni.

Megint hétfő

Egy nehéz hétvége után még nehezebb hétfőm volt.
Kinga délbe kelt fel először. Szomjas volt adtam neki inni és ki is jött belőle. Örültem neki. Ráadásul öli baba alias Alexandra is egész nap lógott rajtam. Közben intéznem kellett a lakást is. Jött a sokkoló hír eladták a hétvégén a kinézett lakást. Az szép.... Nézhetünk másikat. Etetés és gyermek gyógyítása közben vad telefonálgatás újabb lakás után. Közben próbálom a már hetek óta úszó lakást is rendbe tenni. Sikertelen. Talán ha több volna belőlem minden egyszerűbb lenne. De legalább pozítiv, hogy estére le van beszélve egy lakás nézés.
Délután mikor a csajok hazajöttek a bölcsiből legalább lett egy kis jó kedvem.
Egyetlen normális ember vesz jelenleg körül. A baby sitterem Bori.
Se baj lesz ez még így se.

Vasárnap

Én úgy gondolom, hogy ha két embernek, akinek gyerekei vannak, a vasárnap a családi programokról kell, hogy szóljon. Nálunk ez sem megy. Ennek az az oka, hogy apuka fáradt az egész heti munkától és neki nincs kedve kimozdulni itthonról. Mintha én nem fáradnék el. Így nálunk a vasárnapok úgy telnek, hogy ha apuka véletlenül itthon van, akkor ő egész nap ül a gép előtt meg dohányol. Külön reggelizik, néha velünk ebédel. Mellé dühöng, hogy a gyerekek nem szállnak le róla. Amiért én vagyok a hibás. Teszi fel állandóan a kérdést, hogy ha ő itthon van miért nem tudnak egyedül játszani és miért csak az ő dolgaival akarnak játszani és miért unatkoznak. Erre nekem az a magyarázatom felé, mert nem szentel elég időt a gyerekeire, mert nagyon sokat nincs velük és örülnek ha itthon van. De ezt ő nem hiszi el.
A mostani vasárnap a következő képen nézett ki. Kis könnyebbség, hogy Barbara a mamánál volt. Itthon volt viszont 2 még nem beteg, és a Kinga aki már beteg lett. Apu a szokásos reggeli kávé után egész 11-ig a laptopjával volt együtt. A gyerekek lekötését azzal intézte, ahogy mindig, berakott 1 mesét. Amit persze csak rövid ideig néznek, mert nem egy díványbabák  Aztán vásárlás címszóval 11 után valamivel elment. Jó én kértem, hogy hozzon egy pár dolgot. 1 óra felé hív, mer kérdése volt, és hozzá tette nem sokára jön. Este 7 óra körül lett az a nemsoká.
Szegény Kingus aki, amúgy is érzékenyebb típus, főleg így, hogy beteg, állandóan azt mondta várjuk meg apát. Félt, hogy apa megint olyan későn jön haza, hogy neki már menni kell fürödni és aludni.
Iszonyú nehéz megmagyarázni nekik, hogy apa dolgozik. Egyszerűen nem értem miért nem lehet velünk valóban hasznosan eltölteni az időt. Remélem egyszer rájön apuka, hogy mit veszít, csak félek késő lesz.

Egyedül

Egyre inkább rájövök, hogy a gyerekeim apja valamiért nem kíván velünk lenni. Állandóan besértődik, ha valami olyasmit kell csinálni amit velünk együtt kell. És azt utálom benne, hogy nem tudok vele mit kezdeni!
Tegnap az osztálytalálkozó után kb. 2,5 órát aludtam. Reggel apuka 9-kor kimászik az ágyból. Kávé cigi stb. Felöltözik, és szeretne menni. Nem megy neki, amiért elkezd morogni az orra alatt. Ja és engem hibáztat érte. Mert állítólag én nem vagyok képes a gyereknek megtanítani, hogy neki mennie kell dolgozni. Mérgébe elvitte Kingát magával. Fáradtan maradtam itthon Nikivel és Alexandrával. Délre már én is belázasodtam. Reméltem, ha Niki alszik én is tudok aludni. Egy óra körül felhívtam apát, hogy hol vannak, és kértem jöjjenek haza, mert nem vagyok jól. Meg szerettem volna ha Kinga is aludna. Miután Niki nem aludt és én egyre rosszabbul voltam már közel 39 fokos lázzal, 3 óra felé újra hívtam, hogy jöjjenek haza. Erre megkaptam, hogy ő is akkor aludt el amikor én hazajöttem a buliból, és hogy minek mentem el. És azzal próbálta a dolgot kompenzálni, hogy jól van akkor majd éjjel ő sem alszik, mert akkor így 1-1. Azt hiszem, ha ki szeretné egyenlíteni az öt év alatti kevesebb alvásomat, akkor legalább 1 évig nem aludhatna. Délután 5 óra körül hazatévedtek. Meg se kérdezte hogy vagyok. Sértődötten mászkált Alexandrával. A tv üvöltött. Én persze próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült. Félóránként kérdezte, meg hogy Alexandrával mit csináljon. Már kakás is volt. Miután még nem volt energiám felkelni, ezért tovább sétált vele. Majd nem sokkal később megint jött, hogy nem-e éhes. Aztán kimásztam az ágyból, Alexal lefürödtem, ő addig vacsit próbált adni a többieknek. Nem sikerült neki. Kinga azért nem evett, mert mire hazajöttek belázasodott amit persze 2 óra alatt nem vett észre. Niki azért nem evett mert egész délután nasisott. Aztán gondoltam egy kicsit segít lefürdetni meg ilyenek. Nem nyert. Nekem kellett megcsinálni. Még etettem Alexandrát, megkértem mérje meg Kinga lázát. Természetesen magas volt. Most ő mit csináljon jött a kérdés. Mondom, adj neki lázcsilapítót. Az melyik, hol van? Elmondtam neki. Csak hogy még egy kicsit jól érezzem magam epésen megjegyzi, most ő kit hívjon fel mert, gyógyszert kell adni a gyereknek. Persze a kúpot nem bírta beadni. Miután már egy ideje csak ölelgette a gyereket meguntam. Alextől elvettem az enni valót, hogy Kingának adjak gyógyszert. Kb fél 9 fele el bírtunk aludni.