Ellentétek....

Szerdai napom viszonylag normálisan indult. Kingával elterveztük, hogy megyünk DM-be vásárolni. Erre 10- kor anyám felhív, hogy most mi van a Kingával, hogy átmegy vagy nem. Kinga úgy döntött, hogy vásárlás után átmegy. Anyuval megbeszéltük, hogy bevásárlunk és mire mi végzünk ő itt lesz. Vagy ha hamarabb jön akkor valahol utolér minket. Ehhez képest anyám akkor ért ide mikor már a gyerek elaludt. Így vissza kellett jönnie délután. Ettől úgymond sokkot szoktam kapni, hogy anyám nem képes időre érkezni, és úgy fel tudja borítani az aznapi programot, ahogy azt kell. Mindegy túljutottam rajta. Délután Bori meghozta a nyugalmat.

Csütörtökön mentünk az ingatlanoshoz. Apu két napja dúl fúl. Nem mondja soha hogy miért és egyszer csak robban a bomba. Mikor hazaértünk robbant is. Megint a szokásos duma, őt nem érdekli, de neki miért kell ennyi mindent kifizetni. Másik pillanatban meg neki az a dolga, hogy kifizesse. Teljesen ellentét. Én nekem mindent meg csinálni ami a családdal kapcsolatos, mert én nem kapok fizetést. De neki semmit, mert ő dolgozik. Újabb ellentét. Én jelen esetben az államtól kapok fizetést. Neki meg saját magának kell előteremteni a fizetését, miután vállalkozó. Nem értem miért nem számit bevételi forrásnak az én pénzem. Mert apu szerint nem. Mert én csak itthon vagyok.

Úgy érzem soha nem fogom tudni neki elmagyarázni miről szól egy család. Annyira szeretném ha végre része lenne sz életünkre, és nem mondaná folyton, hogy ő nem számit.
Ő úgy gondolja, hogy mindent pénzért lehet venni. Pénzért vesz életet, ellátást, gyereket, feleséget. Dühít. Engem ne vegyenek meg pénzért, és a gyerekeket sem.


A szeretet többet ér!