Vasárnap

Én úgy gondolom, hogy ha két embernek, akinek gyerekei vannak, a vasárnap a családi programokról kell, hogy szóljon. Nálunk ez sem megy. Ennek az az oka, hogy apuka fáradt az egész heti munkától és neki nincs kedve kimozdulni itthonról. Mintha én nem fáradnék el. Így nálunk a vasárnapok úgy telnek, hogy ha apuka véletlenül itthon van, akkor ő egész nap ül a gép előtt meg dohányol. Külön reggelizik, néha velünk ebédel. Mellé dühöng, hogy a gyerekek nem szállnak le róla. Amiért én vagyok a hibás. Teszi fel állandóan a kérdést, hogy ha ő itthon van miért nem tudnak egyedül játszani és miért csak az ő dolgaival akarnak játszani és miért unatkoznak. Erre nekem az a magyarázatom felé, mert nem szentel elég időt a gyerekeire, mert nagyon sokat nincs velük és örülnek ha itthon van. De ezt ő nem hiszi el.
A mostani vasárnap a következő képen nézett ki. Kis könnyebbség, hogy Barbara a mamánál volt. Itthon volt viszont 2 még nem beteg, és a Kinga aki már beteg lett. Apu a szokásos reggeli kávé után egész 11-ig a laptopjával volt együtt. A gyerekek lekötését azzal intézte, ahogy mindig, berakott 1 mesét. Amit persze csak rövid ideig néznek, mert nem egy díványbabák  Aztán vásárlás címszóval 11 után valamivel elment. Jó én kértem, hogy hozzon egy pár dolgot. 1 óra felé hív, mer kérdése volt, és hozzá tette nem sokára jön. Este 7 óra körül lett az a nemsoká.
Szegény Kingus aki, amúgy is érzékenyebb típus, főleg így, hogy beteg, állandóan azt mondta várjuk meg apát. Félt, hogy apa megint olyan későn jön haza, hogy neki már menni kell fürödni és aludni.
Iszonyú nehéz megmagyarázni nekik, hogy apa dolgozik. Egyszerűen nem értem miért nem lehet velünk valóban hasznosan eltölteni az időt. Remélem egyszer rájön apuka, hogy mit veszít, csak félek késő lesz.