A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyedül. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Egyedül. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 28., kedd

Tovább

Bejegyezte: Anya dátum: 1:22
Mennem kell tovább! Nehéz lesz, de tudom mennem kell. Nem szabad visszatekintenem. Nem szabad megrekednem a múltban. Csak az emlékeit megőriznem. És, igen fáj nagyon fáj. Hogy sírok, mikor a gyerekek nem látják. Igen. Persze ez sem könnyű! Úgy igazán ez sem megy mert a feladat mindig jelen van amit az adott pillanatban kell tenni. És ez jó mert lefoglal. 
Nem értem! Valaki azt mondja szeret, azt mondja én vagyok az igazi, azt mondja rólam álmodik. Valóra vált az álma amikor nem csak a barátság köt össze. 
De az élet úgy dobja, hogy nem lehet egyenlőre több, mint a lopott percek órák. 
Én tehetetlen érzem magam, hisz szabad vagyok itt vagyok befogadó képes vagyok. De ő nem. neki tenni kell, hogy szabaddá váljon.
Amikor azt mondom tegyél érte, azt mondja nem lehet. Azt mondja ne sürgessem. Csak várjak mert egyszer majd ha elég erős lesz elég bátor majd tesz. Persze folyamatosan tesz, de olyannyira apró lépések, ami semmire nem ad biztos képet. Csak arra, hogy várni várni várni és várni. De meddig teszem fel a kérdést. Jön rá a válasz nem tudom, csak ne sürgessem. Majd mondom én nem sürgetem, de mégis meddig tart a hiány a vágy meddig éljünk még csak ebbe. Azt mondja nem tudja, csak ne sürgessem. Mondnom én, de ha csak ülök és nem teszek semmit csak várok, és várok a saját hajóm elsüllyed. Mégis arra azért csak kaphatnék egy konkrét választ, hogy vele megyek-e tovább avagy sem. Perpill nem, és ha ez nekem így nem jó megérti. Mondom, én tenni szeretnék hogy ne így legyen. De ő nem. 
Korábban észre kellett volna venne ezeket a jeleket. Hogy ő erre még nem kész. Csak a vágyainak él, hogy talán nem vagyok elég fontos, hogy jobban harcba szálljon értem. Nem tudom. Nem tudom. Azt hiszem soha nem tudom meg. De már lehet nem i oly fontos. 
Csak le kell zárnom, hogy ily csúnyán lett vége. Hogy egy telefon beszélgetés hozta ki belőle a végső döntést, hogy még neki van elege az igazságból. És még ő nem bírja tovább. De mit?? Fogalmazódik meg bennem. De rájövök, hogy tulajdonkép saját döntését nem bírja elviselni a saját tetteit nem bírja tovább. Hogy nem veszi észre? Mert képtelen rá. Mert kényelmes. Mert nem kell bele energiát beleölni.
Az, hogy ezt így leírtam, most más. Hogy könnyebb? Hát nem. 
De már régóta tudom el kell engednem. A jelen van és a jövő. Így egyedül öten. A lányok és én. 
Szóval így indultam neki egy jól végződött hétvégének. 

2012. július 24., kedd

Meddig?

Bejegyezte: Anya dátum: 11:26
Megfulladok! Úgy érzem fojtogatnak. Mintha a mellkasom be akarna szakadni! De meddig? A videó feltöltője leírt mindent. Így hát no comment . Most csak rám tör a bőgés. Meg kell történnie. Ki fogok mászni a mocsárból amibe derékig el vagyok merülve.

2012. július 21., szombat

Nem értem!

Bejegyezte: Anya dátum: 10:41
Már nem bírom magamba tartani, mert kezdek tőle felrobbanni. és ha nem adom ki magamból, akkor bele fogok őrülni. 
A facebook üzenő falán akadtam bele ebbe: Visszatérés a munka világába - anyaként. Felcsillant a szemem, hogy talán nekem is lesz egy lehetőségem anyaként újra munkába állni. Gyorsan megnéztem az oldalt mit is kell tennem annak érdekében, hogy anyaként újra hasznos tagja lehessek a társadalomnak, és tudok egy kis bevételt produkálni, hogy többé ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy kikapcsolják az áramot, és már egy hete nincs kimenő hívásom. 
Hát ezzel találtam magam szembe: Diadal mindenkinek. Mit ne mondjak dühös lettem egy picit. 
Itt vagyok, anya vagyok, egyedül maradtam velük. Munkába állni nem tudok, mert a gyerekek miatt elutasítást kapok. A főállású anyaság miatt csak részmunka időbe lehetséges. Váltott műszak nem jöhet szóba, mert a gyerekek még kicsik ahhoz, hogy egymásra bízzam őket. Így marad a következő idő intervallum: 10-14. Nem találtam meg még azt a munkahelyet, ahol ebben az időpontban tudnak engem bejelentve alkalmazni. 
Ezért felcsillan minden olyan lehetőségen a szemem, mint ez is itt. De ez sem munka. Ez is egy lehetőség, ami azzal foglakozik, hogy lelkileg rendbe tedd magad, és tudjál fókuszálni a munkára, vagyis a munkakeresésre. Mert, mi anyák bele tudunk gyöpülni az anyaságba, és egy idő után már befelé kezdünk fordulni. Amitől úgy leül az ember, és nem tesz semmit. Csak végzi  a napi rutint, de már azt sem úgy, ahogy előtte, vagy keres egy olyan elfoglaltságot, amitől úgy érzi, kiszakad abból, amibe van, majd rádöbben, hogy egész nap azt csinálta, és jön a lelkiismeret furdalás, hogy nem végzett házi munkát, ami nem jó  mert a gyerekeket el kell látni. Csak már ezt sem csinálja az ember, szívesen mert már bele van fásulva, fáradva monoton. 
Aztán jön egy reménysugár. És azért lettem dühös, mert sem olyan lehetőség, amitől nekem bevételem származna. 
Nincs bevételem.  Csak a gyerek utáni járadék, ami elmegy a hitelemre. Nincs más bevételem. Hogyan adjak ki bármennyi pénzt arra, hogy először képezzem magam, hogy majd egyszer, ha olyan állapotban leszek, hogy jól tudok munkát keresni. Ami nem biztos, hogy hamar bekövetkezik. 
Kérdem én, addig, amíg én azzal töltöm az időmet, hogy felhozzam magam egy állapotba, addig ki csinálja meg a házimunkát, ki foglakozik a gyerekekkel? Miből fizetem a költségeimet. Amikor egyedül marad, az ember akkor nem tud magával foglalkozni. Nincs rá olyan lehetőség. Hisz az anyaság, gyereknevelés, gyerekek ellátása nem véges nem lehet lerakni. Nem tehetem meg, hogy amíg én magammal foglalkozom, addig nem viszem le a gyereket a suliba, nem mosom, ki a ruháit nem készítek neki enni.
Ennél a pontnál sokan gondolhatják azt, hogy én vagyok a buta, hogy magammal nem foglalkozok, mert pont ez lenne a fontos, hogy el tudjam látni őket és legyen erőm tovább nevelni őket.
Kérdezem mikor, amikor egy 24 órából áll. Ha az anyaság 24 órás feladat, és a vele járó össze munka 24 órás elfoglaltság, melyiket ne csináljam meg magamért? Lehet, hogy rosszul látom, és valóban nem jól csinálom. Sőt soha nem mondtam, azt hogy most jól csinálom. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy rengeteget kell tanulni egy anyának, ahhoz hogy minden jól menjen. 
Egy picit az az érzésem, amikor sorra akadok bele ilyen lehetőségekbe. Minden esetben ez van: gyere majd mi segítünk, fizess be valamennyi pénzt, és akkor majd egyszer ha ügyes vagy akkor hamar találsz munkát és hamar lesz bevételed. Kérdezem én nemes egyszerűséggel. Nincs bevételem. Viszont szeretnék munkát, amitől lesz pénzem. De munkát azért nem találok, mert egyedül álló anya vagyok. Hozhatnék egy olyan döntést hogy jó rendben, mert már úgy érzem nincs más reményem, elveszem a villanyszámlára szánt pénzt kockáztatok max kikapcsolják megint a villanyt, ami túlélhető, hiszen ha belevágok lesz majd munkám, és lesz bevételem, amiből ki tudom fizetni a tartozásaimat. De van erre olyan garancia, hogy ezt a kockázatot be tudjam vállalni??? Ha meg megteszem, és azért mert magamra szántam a pénzt és emiatt kikapcsolják, a villanyt akkor jön a hatóság, hogy én veszélyeztetem a gyerekeimet. Akkor hogyan merjem bevállalni ezt a kockázatot?
Olyat még sehol nem láttam, ahol ez van: gyere, segítünk, és mivel olyan helyzeted hogy nincs bevételed ezért most ne fizess. Mivel mind a két félnek az érdeke, hogy pénz legyen. Ezért minél hamarabb segít munkát találni, olyat ahol nem utálnak, és nem néznek csúnyán, mert van gyerekem, akiről gondoskodnom kell, és nem utálnak a miatt sem, hogy egyedül maradtam velük. Nem azt szeretném mindezzel mondani, hogy nem szeretnék fizetni egy szolgáltatásért. Csupán azt, hogy mivel nincs bevételem, esélyem sincs ilyen és ehhez hasonló lehetőséget megragadni.
Tehát marad minden ugyanúgy. Magam keresem, a munkát magam küldöm az önéletrajzot. Egyedül dolgozom fel a kudarcaimat kisebb nagyobb sikerekkel. És a végeredmény, nekem továbbra sincs munkám, nincs bevételem. Ugyanúgy alkalmanként kikapcsolják a telefonom, stb. 

2012. július 16., hétfő

Gány

Bejegyezte: Anya dátum: 14:26
Ma ki gányoltam a hűtőmet. Így, hogy nincsenek itthon a csajok magamért nem főzők. Igaz kapok kaját innen onnan. De egyedül nem eszem meg az akkora adagokat amekkorákat kapok. Van olyan nap amikor egyáltalán nem eszem. Ez leginkább akkor van amikor nem kapok kaját. Olyankor 3 tejes kávé azt jól is vagyok.
De most legalább a hűtőmben  rend van. Sok minden nincs benne. :) De bejárhatnak a pingvinek ha hidegre vágynak. :)



2009. június 3., szerda

Gyereknap

Bejegyezte: Anya dátum: 23:05 0 megjegyzés
Volt egy hosszú hétvégénk. Mivel most hétfőre esett pünkösd is. Jó hamar itt volt. :(
Bár az idő nem volt túl napos sőt! Mikor még itthon készülödtünk napos volt az idő. Elkészültünk, és ahogy kiléptünk a kapunk elkezdett esni az eső. Sebaj, mi azért elmentünk. Ismét a Vasúttörténeti parkban volt minimaxos buli. Természetesen volt Alma koncert is. Mi arra mentünk el. Mivel egyedül voltam a lányokkal, így megbeszéltük, hogy megnézzük Gábor bácsit, megkapják az új cd-t, és nyomás haza. Aranyosak voltak , és megértőek. És nem volt hiszti mikor el kellett indulni haza. Bár volt némi próbálkozás, de nem komoly. Hazafele találkoztunk kisMarcival is. Niki csoport társa. Vele még rohangáltak egyet az esőben, de csak a kapuig.
Az Alma koncert megint fergeteges volt. Van egy új cd-énk is. Amit természetesen dedikáltak is nekünk. Barbi még puszit is adott Gábor bácsinak. És van egy tollam amivel Gábor bácsi dedikált. Ugyanis ez úgy volt, hogy mikor Gábor bácsi lejött a színpadról, rajongói már nagyon várták. Alig, hogy fújt kettőt, ivott egyet, és máris dedikálni indult. Persze tollatt nem hozott oda magával. Erre tőlünk rajongóktól kért egy tollat. Azt én voltam a leggyorsabb aki előkapott egy tollat a hátibatyújából. Aláírt vele néhány cd-t, és csak utána kaptuk vissza.
Szerencsésen oda is értünk, és szerencsésen haza is jutottunk.
Most pedig állandóan az új cd-t kell hallgatni. :)

2009. május 29., péntek

Hosszú szünet.....

Bejegyezte: Anya dátum: 14:57 0 megjegyzés
Hát jó régen juttotam el odáig, hogy írok. Most sincs túl sok időm, csupán annyi időm van míg Pimpike alszik.
Sok minden változott a családi életben. Kicsit átalakult. De ezt most hadjuk.
Barbinak volt rengeteg fellépése. Nagyon ügyes! Büszke vagyok rá. :)
Volt farsang, évzáró, ballagás. Jó Barbi még arad egy évet.
Alexandrának kibújt 2 foga. És hamarosan jön a következő. Elindult, de lusta még járni. Inkább kúszik mászik. Nagyon várom már, hogy egyedül jöjjön menjen.
Barbinak is kiesett még egy foga. Most majd a felsők következnek. Kingus, Niki élnek zsiványkodnak. Niki is ügyesen táncol. Volt aerobek bemutató. Nagyon helyesek voltak, ahogy a feladatokat csinálták.
Kingus rajórája sajnos áll. De remélem jövő tanévben újra tudunk járni.
Én köszönöm jól vagyok. Időnként fáradt, álmos, de pörgök amikor csak bírom. Kreatívkodom i, most egy kicsit többet.
Röviden ennyi. Most már folyamatosan leszek, és sűrűbben fogok írni. :)

2008. december 20., szombat

Karácsony

Bejegyezte: Anya dátum: 23:27 0 megjegyzés
Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

2008. október 14., kedd

Hatássok

Bejegyezte: Anya dátum: 22:04 0 megjegyzés
Kivettem könyvtárból azt a könyvet melyből a szülőin olvastak fel nekünk. Nagy hatással van még mindig rám Ferike és apuka története. Most, hogy tovább is olvasom az élmény fokozódik. Olvasok közben még egy könyvet. A szeretetről, kapcsolatról, családi összhangról szól. Ez a két könyv volt az utolsó csepp a pohárba, hogy belefogjak egy nevelési irányelveket adó blog írásában. Remélem hasznos lesz. Részletek ITT.

2008. július 11., péntek

Életjel...

Bejegyezte: Anya dátum: 0:13 0 megjegyzés
Rövid élet jelet adok magamról. Jelentem élek átköltöztünk. Internetünk is átkerült, így már fogok írogatni. Költözés részleteiről és izgalmairól, lányok itthon tartózkodásáról is, be fogok szépen lassan számolni. Volt történés bőven, és lesz. is. Ugyanis így, hogy anyukám kereszt anyuék segítségével költözés idejére átvállalta a gyermekeket, nem hinném, hogy a nyár hátralévő részében látjuk őt.
A héten fel kellett készülnöm, hogy a nyár hátralévő részében egyedül leszek a lányokkal, ugyanis az egyetlen lelki társam, pót anyunk is elutazik, oszt csak szeptemberbe tér vissza.
Úgyhogy mára ennyivel érjétek be.... Folyt köv.....

2008. június 3., kedd

Ami elmúlt....

Bejegyezte: Anya dátum: 14:16 0 megjegyzés
Oly gyorsan peregnek a napok, hogy az csak na.... Kicsit néha lelassulhatna.

  1. Ugyebár kaptam két konyhai gépet. Ígértem róla képet is . Meglesz kérem, meglesz.
  2. Voltunk gyerek napon Alma együttes koncerten. Azóta Alma mániások lettünk.
  3. Volt év záró az óvodában. Szép volt. Lesz róla videó, és képek is.
  4. Valamikor nem olyan régen készítettem pillanat képeket az óvodába. Ezek is jók lettek.
  5. Csomagolással még mindig nem haladok.
  6. Vitatkozásunk határtalan. Kezelés alá kerül. Eredményét röviden kommentálom majd. Bízom benne.
  7. Beneveztem a lányokat 1 szépség versenyre. Tessék kérem szavazni rájuk.... Itt teheted meg: http://www.babamamatudakozo.hu/aquaszigetszepe/ Pincurka (Alexandra), Menő-manó(Nikolett, Kinga), Huncut(Barbara) kategóriákban.

Rendszertelen írásom okai: lustaság, fáradság, elintézni valók sokasága, költözködés, egyedüllét, válság megoldása, néha nem visz rá a lélek-lelki okok.
Mára ennyi! Folyt köv.......

2008. május 15., csütörtök

El vagyok úszva....

Bejegyezte: Anya dátum: 21:31 0 megjegyzés
Anyák napja óta nem írtam blogot! Ugyanis el vagyok úszva. Tömören a történtek.
Volt egy kis anyák napi összeveszés. Majd kibékülés. Semmi változás. Ugyanúgy egyedül vagyok.....
Voltunk dédinél a hosszú hétvégén. Jó volt. A gyerekek élvezték én meg végre megint egy jót beszélgettem dédivel. A családból egyedül csak Ő foglakozik a lelkemmel.
Egy kedves barátomtól szülinapomra kaptam ajándékot. Be fogom mutatni.
Vettem egy új cipőt. Ezt is be fogom mutatni.
Csomagolnom kéne, de egyszerűen mindig van valami amiért nem tudok. Hosszú hétvége, a gyerekekkel orvoshoz menni. Nem mintha betegek lennének. Csak a kötelező méreckedés, ortopédia kontroll, nevelési tanácsadó.

2008. május 1., csütörtök

K*rvára elegem van....

Bejegyezte: Anya dátum: 9:56 0 megjegyzés
K*rvára elegem van, hogy mindenki az én lelkemen tapos!Az én apró pici lelkem is sokmindent kíbir, de ami sok az sok! ;-(
Ki fogom magamból írni, mivel egyetlen lelki megnyugvásom, hogy ide írom a lelki bánatomat. Ami egy kicsit vicces, hogy nem tudom egy élő személyel megosztani. Pedig néha jól esne nekem is!

Új cimkét nyítottam: Lelkem címmel. Lelkem apró sérelmeinek!

2008. április 18., péntek

Álom...

Bejegyezte: Anya dátum: 22:19 2 megjegyzés
Álom volt, hogy rátaláltam! Az álmim most szertefoszlott! Álmodom, hogy egyszer újra rátalálok! Amig nincs más út szívem álmainak él. Tudom ajándék a sorsom, és a hegycsúcs fentről szép. Egyszer rólam szólnak majd azok az egyszer volt mesék.

Utálom

Bejegyezte: Anya dátum: 21:19 0 megjegyzés
Utálom:
--mikor reggel nem kel ki az ágyból, mert ÉN fáradt vagyok...
--ÉN nem nevelek gyereket, mert ÉN nem értek hozzá, és nem is szeretném megtanulni...
--nem öltöztetem fel, mert ÉN nem szeretnék félórát ruhát válogatni, mert nem tudom megállípatani melyeik kié...
-- nem játszom a gyerekekkel, mert ahogy ÉN játszom velük, neked nem tetszik...
--ne főzzél annyit, mert ÉN úgy sem eszem...
--10 köb méter vítnél több vizet ÉN nem fizem ki, mert miért használtok annyit, fizesd ki te...
--2000 Ft feletti telefonszámládat ÉN nem fizetem ki, mert miért beszélsz már megint annyit...
--a gyerekekre kötött biztosításodat sem fizetem ÉN ki mert szerintem hülyeség, és több mint 3000 Ft, meg minek is az....
--nem okoz neked meglepetét, Én nem tudom kitalálni mit szeretnél...
--nem viszlek el szórakozni, mert Én nekem nincs már kedvem hozzá...
És még sorolhatnám... Ebbe tulajdoképp azt utálom, hogy mindig csak ÉN. Igen jól sejteteik megint csak Apuról van szó.
Utálom, utálom, utálom....
(Persze nem Őt csak ezt az állandó ÉN-t)

2008. április 17., csütörtök

A 7 videója

Bejegyezte: Anya dátum: 15:20 0 megjegyzés
Hangulatom másik fele meg ez.....

2008. március 3., hétfő

..::Összefoglaló::..

Bejegyezte: Anya dátum: 21:21 0 megjegyzés
A múlt héten sürögtem-forogtam. Miden nap fincsi vacsikat készítettem. Mostam, takarítottam, dolgoztam.
Majd jött a hétvége. Barbi szombaton mamával korizni ment. Ami Kingát elég megviselte. Apa nem igazán tudta lekezelni a helyzetet, és ha ő is itthon van, én nem tudok a gyerekekkel bizalmasan lenni. Apu aztán déli alvásidőben elment. A vihar és a kori miatt csak vasárnap délbe jöttek meg. Vasárnapra hajnali 1-ig főztem, és készítettem elő a vasárnapi ebédet. Naon finit főztem....nyamnyam. Majd a honlapomra is felkerül :)
Mikor kezded már azt hinni, hogy ezután jobb lesz, és ismét csak a régit kapod az egy kicsit már gáz. Ugyanis amikor 1-2 hónapja csak arról beszélgetünk hogyan, mit tehetnénk családi, anyagi, szívügyi problémáink javításán. És úgy érzed az eredményért való küzdés erőteljesen egyoldalu, akkor az nagy csalódás. Csalódsz magadba, a másikba és mindenbe.... Gyász :(
Szeretet, megbecsülés és egyéb hiányba szenvedek.....

Szép...

Bejegyezte: Anya dátum: 15:09 0 megjegyzés

Ez most hiányzik az életemből!
???

2008. február 26., kedd

Megint 7vége

Bejegyezte: Anya dátum: 11:39 0 megjegyzés
Hétvégém már a pénteken elkezdődött. Ugyanis elég sokmindent meg szerettem volna csinálni, de nem sikerült. Melynek oka apuka. Ismét. Több, mint egy órás beszélgetés zajlott közöttünk. Szokásos hülye vagyok, kitaláltam hogyan segíthetnél, de az nekem nem jó, mert az neked nem jó, sértődés, akkor egyedül oldom meg, de nem is akarok változtatni stb...... Úgyhogy értelmetlennek tartottam a beszélgetést.
Majd jött a szombat. Végre eljutottam a piacra. Valóban hamar bevásároltam. Gyors ebédfőzés, majd gyerekek altatása. Niki ismét közölte: nem alszom. Nem is aludt. Túléljük. Aztán a szombat is elment.
Jött a vasárnap. Áthívtuk anyut ebédre, mert főztem mindenféle finomat. Csiripörit nokedlival, rántott húst, krumpli pürével, ubisalival. Nyami :-) Gyerekek megint hozták a formájukat. Nem akartak aludni. Végül Barbi elaludt a többiek nem. Mikor Barbi felébredt, mondom menjünk vigyük el Kingust is korizni. Kicsit későn értünk oda, így csak Barbi ment be egyedül. Kinga még fél. De azért jó volt. Anyuval jót dumáltam. Ami meglepő volt számomra. De azért jól esett. Apuval még mindig nincs megoldás a problémák megoldására. Maradt minden a régibe. Én próbálok segíteni, kedves vagyok stb... Ő a változatlanul morog, megsértődik, minden rossz.... Nem tudom mi lesz.... Most egyre inkább nem látom ,hogy mikor jön el a változás.... :-(

2008. február 20., szerda

Ismeretlen ismerős

Bejegyezte: Anya dátum: 23:05 0 megjegyzés
Ki tudja, honnan érkezett egy téli éjszakán
És az is lehet, hogy találkozásunk véletlen csupán
Én mégis azt hiszem, hogy vártam rá nagyon
Ha nem jött volna, másként szólna most az én dalom
Szívem mélyén elhervadt már minden virág
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rágondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok
Azóta minden mosolyban már ő nevet felém
És nem hagy engem el, akárhol járok, a remény
Azóta mindig őt látom, ha csillognak a szemek
És úgy érzem, hogy rá hasonlít minden gyerek
Én azt hiszem a szívünkben, ha nyílna még virág
Boldogabb és szebb lehetne az egész világ
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel
Hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el
Azóta minden mosolyban…
S mindenhol csak őt látom
Kinga, Boritól megkapta Jutka néni Ismeretlen ismerős című filmjét. Most ez megy reggel, délután, a napszak bármely szakában. Valóban jó film. Tele jó zenékkel. Most leginkább ez a szám tettszik nekem nagyon.
Szerettem volna izelítőt adni ebből a számból, de nem találtam sehol....

Lustaság....

Bejegyezte: Anya dátum: 21:33 0 megjegyzés

Már megint hét közepe van. Hétfő pihenő nap volt. Kedden nagymosást végeztem. Sikerült megint sokmindent kimosnom. Csak ki fogja megint kivasalni a két nagy kosár ruhát :-O Ma Alexandra az én társaságomat kívánta egész nap. Csak akkor érezte jó magát mikor az ölembe volt. De legalább pihenésre kényszerített. Így most már kezdem magam feltöltve érezni. Apuval a reggelek még mindig olyan egyformák. Még mindig úgy érzem nem szeretné megtanulni hogyan is kell hatékonyan elindulni, nevelni és ellátni a gyerekeit. :-(

Annyira egyedül érzem magam........

Adatvédelem

Írásaim, fotóim kizárólag az írásos engedélyemmel közölhetőek más oldalakon, vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőportálok, ahol nem közlik az egész írást, csak annak első pár sorát, és a folytatást a blogom megnyitása után olvashatja az olvasó.
 

Jbabák blogja Template by Ipietoon Blogger Template | Gift Idea