Jelentem 2008.10.18.-án szombat este Barbinak kiesett az első foga. Így a párna alá is tettük gyorsan hogy jöjjön a fogtündér. Vasárnap reggel mikor a fürdőben punnyattam a nagyok már korábban felkeltek és izgattotan jöttek be hozzám. Barbara csillogó tekintetten izgatottan kitörő örömmel mesélte:
- anya elvitte a fogam a fogtündér, és nézd ezt hozta
- mit kicsim
- anya elvitte a fogam a fogtündér, és nézd ezt hozta
- mit kicsim
- hát pénzt. 100 ft meg ez mennyi hányas?
- az kicsim 200 ft. Hozd a piros pénztárcát és tegyük bele.
Majd szaladt a pénztárcáért és beleraktuk. Majd megbeszéltük, hogy vigyázok rá, a következő fogig. De legközelebb inkább valami ajándékot kér majd a fogtündértől. Így majd együtt elköltjük a pénzt.
Felejthetelen érzés volt az az öröm, ahogy elmesélte az egészet. Egyszerűen leírhatalan. Az ilyet át kell élni. Ezek a pillanatok annyirra sok erőt adnak, hogy "túléljek" minden nehézséget.
Majd szaladt a pénztárcáért és beleraktuk. Majd megbeszéltük, hogy vigyázok rá, a következő fogig. De legközelebb inkább valami ajándékot kér majd a fogtündértől. Így majd együtt elköltjük a pénzt.
Felejthetelen érzés volt az az öröm, ahogy elmesélte az egészet. Egyszerűen leírhatalan. Az ilyet át kell élni. Ezek a pillanatok annyirra sok erőt adnak, hogy "túléljek" minden nehézséget.