Nem tudom... Teljesen úgy érzem bárhogy kérhetem aput a változásra nem fog bekövetkezni. Pedig azt mondta gondolgodott.....
...................!
Barbi hasán volt egy pötty. Egész hétvégén óránként néztem a gyereket, hogy most mi is ez. De nem lett rajta több. Különféle piros foltok megjelentek a gyereken, de ahogy jött úgy ment. Ezért mentünk oviba. 10 kor telefonál ovónéni, a hasán lévő pötty miatt. Jó, hazahoztam. Apu elvitte dokihoz. Buta vagyok *-), mert mindig összekeverem a hétfői rendelését a csütörtökivel. Így apuék furtottak egy feles kört. Sebaj délután lesz. Közben Bori is lerobban. Időjárásnak köszönhetően fáj a feje. Borinak gyógypuszi :-* Délután Apa, Kinga, Barbi elmentek doktornénihez. Nikivel 3x néztük végig a Hamupipőkét. Már felhívtam apát.
É: Hol vagytok?
A: Műhely. Mindjárt megyünk. Sokat kellett várni.
É: Jójó, csak aggódtam.
A: Tudnád ha baj történne.
É: És ha nem?
A: Jó sietünk.
Majd telefon lerak.
Itthon:
É: Légyszi segíts mert a fáradsággtól fáj már mindenem.
A: Én is fáradt vagyok, de azt senkit nem érdekel
É: Az a különbség köztünk te hazajössz, és ha fáradt vagy elvonulsz és pihensz. Én 0-24 órában teszem amit kell
A: Miért nem pihensz napközba amikor itthon vagy?
É: Mert nekem vanak olyan elintéznivalóim amit nappal lehet elvégezni.
A: Felhívtad a Valit?
É: Nem.
A: Nemigaz, hogy mikor ülsz észik az Alex nem tudsz telefonálni?
É: De igen. (Megpróbáltam mondani egy két érvet, de rájöttem minek magyarázkodjak, nem mindegy miért nem. Nem tudtam és kész)
Itt hagytuk abba. Csak beszélgettünk semmi haraggal. Csak utálom már. Mindent amit teszek ki kell vesézni, hogy miért nem sikerült megcsinálnom? :'(