Pénteken megbeszéltük a szombatot. Mivel apu azt mondta nincs olyan melója, amihez szombaton vásárolni kell menni, csak be kell mennie dolgozgatni, ezért megkértem had mehessek le szombaton a piacra meg egyéb helyekre vásárolni. Megint nem jött össze. Reggel megint én keltem előbb. Gyerekeket elláttam. Megint meg kellett várni míg apu kávé cigi. Megint 9-kor reggeliztünk. Reggeli után megint laptop cigi társaság volt. Én pedig gyerekekkel játszottam, Mellette próbáltam készülni. Nem sikerült. Majd 11 óra fele már nekiálltam ebédet varázsolni. Tudok varázsolni :-) hehe.
A: most nem mész a piacra?
É: már hova menjek mikor szombatom csak délig van piac.
Megint az ő munkája nyert. Ugyanis, ha ő szeretne elmenni felöltözik és elmegy. Ahhoz, hogy ő elmenjen nem kell előtte neki felöltöztetni, reggeliztetni, ebédet főzni, odakészteni mindent a "ha" esetére, hogy én csak üljek a fotelba és vigyázzak rájuk. Ha én szerenék elmenni, nekem mielőtt elmegyek, ezeket mind meg kell csinálnom, mert ő csak ül valahol és arra vár hogy elmenjek. De az sose jut el az okos fejébe, hogyha ő nem a gyereket látja el én nem tudok felöltözni és elmenni. Így ugrott a piac. Jó mondom, akkor vasárnap legalább a Spárba majd had menjek el.
Vasárnap ugyanúgy telet mint a többi. Én megint korábban keltem, a gyerekek utánam apu legutolsónak. Úgy ahogy szombaton a piacra nem jutottam el, így a Spárba sem. Mondjuk ahhoz képest nyugodt vasárnap volt. Bár még mindig semmi változás nincs a "nagy" beszélgetésünk óta. A gyerekeket ugyanúgy mesével próbálja lekötni, még mindig meg sem próbálja játékosan megkérni őket arra amit szeretne elérni náluk. Stb... Én úgyanugy nem jutok ötröl hatra, mert szeinte az egész napom azzal megy el, mikor egydül vagyok velük. Ebédfőzés játék, délután játék, vacsorakészítés fürdés, alvás. Amit meg meg szeretenék csinálni megint éjszakára marad. Esküszöm hétköznap mikor Bori velünk van kétszer annyit haladok a dolgokal mint apukával egy vasárnapi napon. Iszonyú. Unom, fáradt vagyok, stb.....
Sebaj lesz ez még így se!
A: most nem mész a piacra?
É: már hova menjek mikor szombatom csak délig van piac.
Megint az ő munkája nyert. Ugyanis, ha ő szeretne elmenni felöltözik és elmegy. Ahhoz, hogy ő elmenjen nem kell előtte neki felöltöztetni, reggeliztetni, ebédet főzni, odakészteni mindent a "ha" esetére, hogy én csak üljek a fotelba és vigyázzak rájuk. Ha én szerenék elmenni, nekem mielőtt elmegyek, ezeket mind meg kell csinálnom, mert ő csak ül valahol és arra vár hogy elmenjek. De az sose jut el az okos fejébe, hogyha ő nem a gyereket látja el én nem tudok felöltözni és elmenni. Így ugrott a piac. Jó mondom, akkor vasárnap legalább a Spárba majd had menjek el.
Vasárnap ugyanúgy telet mint a többi. Én megint korábban keltem, a gyerekek utánam apu legutolsónak. Úgy ahogy szombaton a piacra nem jutottam el, így a Spárba sem. Mondjuk ahhoz képest nyugodt vasárnap volt. Bár még mindig semmi változás nincs a "nagy" beszélgetésünk óta. A gyerekeket ugyanúgy mesével próbálja lekötni, még mindig meg sem próbálja játékosan megkérni őket arra amit szeretne elérni náluk. Stb... Én úgyanugy nem jutok ötröl hatra, mert szeinte az egész napom azzal megy el, mikor egydül vagyok velük. Ebédfőzés játék, délután játék, vacsorakészítés fürdés, alvás. Amit meg meg szeretenék csinálni megint éjszakára marad. Esküszöm hétköznap mikor Bori velünk van kétszer annyit haladok a dolgokal mint apukával egy vasárnapi napon. Iszonyú. Unom, fáradt vagyok, stb.....
Sebaj lesz ez még így se!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Szia!
Írd meg véleményed a bejegyzésről, szólj hozzá a témához! Mindezt kultúrált módon tedd meg. A szelektálás jogát fenntartom! :)