Idő

Megint úgy szalad az idő. Minden nap eltervezem, hogy végre tartok élménybeszámolót, de egész egyszerűen úgy teli vagyunk programokkal, hogy levegőt venni alig tudok.
Barbi hétfőn és csütörtökön táncolni jár. Bibi már nagyok vagyunk, mert 2 éve járunk táncolni, ezért egy csoporttal feljebb kerültünk. Most már kezdődik a komolyabb munka. Kapott szép táncos nadrágot és kap egyesület pólót is.
Niki is jár ám táncolni. Ő a kicsiknél van, de úgy csinálja, mintha régóta ezt csinálná. Mondjuk a Barbitól ő sokat tanult. Neki is van szép táncos ruhája. Igazi tüllös rózsaszín dressz. Nagyon aranyos benne. Ovódába is sikeresen beszoktunk. Igaz néha voltak nehéz napok, meg biztos lesz még, de most már könnyen bemegy és jól is érzi magát.
Kingának is vannak programjai. Keddenként elkezdtünk korcsolyázni. Együtt mennek a Barbiékkal. Igaz ketté osztották őket. Az egyik csoportba vannak azok akik tavaly is jártak, a kezdő csoporttal pedig Laci bácsi foglalkozik. Kingus első alkalommal sírt ha elesett meg nagyon megijedt, de a másodikra már nagyon ügyes. Mivel ő nagyon precíz, ezért mindent pontosan csinál végig, és már nem sír ha elesik. Szombatonként pedig rajz tanfolyamra járunk. Nagyon tetszik neki. A tanár néni azt mondta, hogy jó mert nagy átéléssel csinálja.
Alexandra meg segít szétpakolni. Már kúszik, és amit csak ér azt szétpakolja. Már pápázni is tudunk. Fehéredik egy fogunk. Szóval zsiványkodik.
Egy kis érdekesség:

Van ugyebár a mi életünkben egy hatalmas nagy segítség, ő Bori. Neki van egy nagyon kedves barátja akivel ő most együtt van. Egyszer Ő azt mondta valamilyen oknál fogva Alexandrára, hogy Pimpike. Így Alexandra azóta Pimpike. Így ily módon sugallom kedves barát, hogy Pimpike már csak pimpike marad még egy jó darabig. Köszönjük neked, mert nagyon aranyos és még hallgat is rá. :))
Lezajlottak a szülői értekezletek az oviba. Múlt hét csütörtöktől 4 szülőin voltam. Az élmény sokkoló is volt meg nagyon tanulságos is egyszere.

Idő!

Valaki,aki tudna adhatna nekem még néhány órát, hogy hosszabb legyen egy nap! Jó tudom, ha kevés a 24 óra keljek fel egy órával korábban. Vagy valaki klónózhatna, ha több volna belőlem esetleg jobban jutna időm mindenre. Sajnos ez mindeddig nem jött össze, így nagymértékű idő hiányba szenvedek. Időt szeretnék :O
Kingus megint beteg lett. Én kedden mostam vasaltam rendet próbáltam rakni! Délután jó nagyot sétáltunk. Bori, Barbi, Niki, Alex és én! Voltunk Lidlbe is. Hogy a környékbeli játszótérem mennyi nemnorma lakótelepikihaénnem gyermek, anyuka, apuka van. Pedig a környék szép és lehetne jókat szórakozni. Bár a tárgyi dolgok igen csak agyig vannak rongálva. Eddig még a Pestújhelyi kissé megviselt játszótér és környéke, néhány nem idénbarnult emberkékkel megáldva ezerszer normálisabb, mint itt. Oda legalább a közeli bölcsiből is járnak így jó a társaság is. Vissza kell járni oda.
Este finom hajszálvékony sonkából szivecskés szedvicset készítettem apunak. A deszert milka szivecskék voltak. Hab a tortán egy nagy bögre kakaó.{magint hasztalan}

Heti összefoglaló...

Úgy telnek a hétköznapjaim, hogy szinte észre se veszem és már vége a hétnek.

Hétfőn lett Kinga 4 éves! Amit vasárnap ünnepeltünk a barátaival. Folyt köv...

A reggeleink szokásosan teltek. Én keltem hamarább elkészültünk, aput kiimátkoztuk az ágyból, sértőn vitte a lányokat el.

Péntekre már kellően elfáradtam, pedig akkor jött a neheze. Ja, mert csütörtök este még a Nikinek a bölcsibe farsang alkalmából újabb eperkés sapkát készítettem, és fánkot sütöttem.

Gondoltam pénteken megfőzők szombatra, de már csak az előkészítésig jutottam. Szombaton szerettem volna egy kicsit dolgozni menni, de mivel nem volt kész az ebéd, így nem tudtam menni. Bárcsak olyan apja lenne gyerekeknek, aki teljesen el tudná látni őket. Így gond nélkül el tudnék menni bárhová.

Szombat este előkészültem a vasárnapi bulira. Csupán csak hajnali 3-ig sütöttem. Zserbót készítettem, és kerek Arthuros tortát próbáltam. Természetesen elrontottam így az vasánapra maradt. Arthuros torta leírása is később.

Vasárnap apu ismét hozta az unott durci formáját. Gondoltam kicsi kedvet lehek bele. Megmaszíroztam a hátát, a fejét, a lábait. Szépen kértem tőle, megköszöntem mindent. Segítettem neki abba, amit nehezen tud. .:Nem mintha máskor nem teszem meg:. Csak ezt ő általában nem vezsi észre. Most mondtam is neki, hogy azért tesztem, legyen 1 kis jó kedve. Nem jött be.

Végül is ügyes voltam, mert kész lettem mindennel 4-re. Az első vendégek pedig negyed 5 körül érkeztek. Utána szép sorba mindenki. Jó nagyot buliztunk. Kicsit tudtam dumálni a csajokkal is. De kellőképp elfáradtam.

Folyt köv..........

Sokkoló beszélgetés....

Vasárnap felhívtam dédi mamát zserbósütés ügyben. Miután anyukám és a nővérem Dóri a továbbiakban D is ott volt, gondoltam kapok az alkalmon és megbeszélem vele, hogy mikor kell menni szerződést aláírni a hitel miatt. Beszélgetésünk kb egy óráig zajlott.
Én: kb. négy hét múlva, ha felhívnak a bankból, hogy mehetünk szerződést aláírni, úgy fogom megbeszélni a hölggyel, hogy két nap múlva tudunk menni. Jó lesz így? Megoldható?
D: igen el tudom cserélni vagy ha szabad napos leszek, akkor az szerencse
Én: az nagyon jó
D: szeretném tudni hány százalékkal terhelik meg az anyu lakását, mert nekem azt fontos tudni, hogy mi lesz az örökségemmel?
Én: nem tudom pontosan, de a bankba biztos meg fogják mondani és a szerződésbe is le lesz írva, de nem kel aggódni az örökség miatt
D: de nekem ez fontos, mert mi van ha anyuval történik valami, neki nem mindegy mennyit kell fizetni, hogy a jelzálog lekerüljön a lakásról
Én: azt nekünk kell kifizetni
D: de ha mi sem tudjuk kifizetni, akkor hogyan kapom meg az örökségem? Ha el kell adni a lakást
Innentől elkezdtem neki elmagyarázni. Hogy hogyan működik, a vevővel lehet ezt lerendezni, az, hogy jelzálog van a lakáson nem jelent veszélyt az örökségére. Teljesen meg van győződve arról, hogy majd neki kell fizetni a részletünket, mi lesz vele, ha elárverezik a lakást. Ezt is elmagyaráztam neki, hagy, ha a bank árverez, először a mi lakásunkat árverezik, és ha az nem fedezi a tartozásunkat, akkor fogják árverezni a pótingatlant is. Abból a bank leveszi a hiányzó összeget és a maradék a miénk, amiből az ő része teljesen az övé. Az örökségemet csak én veszíthetem el. És a lakásomat is. Megint jött az aggódás, és még mindig nem értette meg, egyfolytában azt hajtogatta, hogy fog hozzájutni az örökséghez. Mert ő így nem írja alá a szerződést. Ekkor mielőtt elküldtem volna melegebb égtájakra, átadtam apának a telefont, hátha ő meg tudja magyarázni neki. Közel háromnegyed órás beszélgetés után sem sikerült. Apu is sokkot kapott tőle. Úgyhogy a beszélgetés után azt mondta, hogy inkább eladjuk az autót, mert nem szeretnénk 25 évig a Dóri aggódását és hülyeségét hallgatni.