Elgondolkodtató

Az elmúlt napokban ugyebár voltam egy pár szülői értekezleten. Az egyiken ezt olvasták fel nekünk. Úgy érzem meg kell osztanom, mert valóban elgondolkodtató.

Szinaptikus kapcsolatok-endorfin

A gyermekorvosi nagykönyvek mindig is leírták, hogy a kisgyerek alaphangulata - ha testileg és lelkileg rendben van - derűs. Az-az: "az endorfin termelés" - mondjuk így, az egyszerűség kedvéért -, megfelelő szintű.
Ha egy apa elhiszi a pszichológusnak, hogy jó lenne, ha ő is töltene naponta tíz-húsz percet gyermekével, ha bemenne hozzá, mikor időben ér haza, és nem kell ehhez játékmatadornak lennie, üljön csak le a szőnyegre, a gyerek majd kezd vele valamit, tapasztalni fogjuk, hogy a gyerek felcsillanó örömmel fogadja és hamarosan játszani kezd vele. Persze, az tanácsolható, hogy ne hagyja résnyire nyitva az ajtót, hogy azon keresztül nézze közben a tévét, ne vigye be a Népsrotot, hanem legyen ott tényleg a gyereke számára.
Ferike mondjuk, két és fél éves. Apa belép, Ferike ragyog. Odalöki a labdát. Apa zseniális, visszalöki. Esetleg még az is eszükbe jut, hogy szétterpesztik a lábukat és úgy lökdösik egymásnak, hogy a labda ne tudjon oldalra elgurulni. Ferike boldogan sikongat, nevet. "Az endorfintermelés" magas.
De mi, apák, ambiciózus emberek vagyunk . Egy idő után eszünkbe jut, hogy ha már itt töltöm az időmet, fejleszteni fogom ezt a gyereket.
- Nézd , Ferikém, neked azért dől le mindig a toronyépítő, mert a kisebb kockát teszed alulra és arra rakod a nagyot. Na már most, kisfiam: elemi statikai elv, hogy a nagy kockát tesszük alulra, és arra a kisebbet. Mindig, amelyek következik! Látod!?! Apának milyen szép magasra sikerült!
Ferike még mosolyog. ( Ha nem is ragyog már úgy, mint a magyarázat előtt.) És ledönti a tornyot. Aztán ő is építeni kezd, és megint a kis kockát teszi alulra.
Apa kissé feszült, ideges.
Hát nem akar fejlődni ez a gyerek?
Előveszi a mérhetetlenül ronda műanyag gömböt, amelybe különböző lukakon különböző alakú figurákat lehet bedobni.
- Nézd, Ferikém, látod itt a kezemben ezt az ötágú fekete csillagot?
Ferike bólogat.
Apa megkérdezi:
-Hát látsz te is itt a gömbön ugyanilyet?
Ferike - hála istennek - sehol nem lát ugyanolyat a gömbön!
Ugyanis számára a luk nem azonos az apa kezében tartott testtel és a kontúr a test formájával. (Ha az lenne, gondolkodása nem volna konkrét, és nem tudna megtanulni beszélni.)
Apa diadalmasan megmutatja.
- Nézd, itt van. És akkor ezt itt így be tudom dobni. Látod?
Ferike bólogat.
Apa most kezébe veszi a rózsaszínű tojást.
- És most akkor ezt hol fogod bedobni?
Ferike kitűnő megfigyelő, és nagyszerű utánzó fogja tehát a rózsaszín tojást, és, hiába forgatta el apa a gömböt, megkeresi azt a pontot, ahol apa a csillagot bedobta és megpróbálja a tojást is ott beerőltetni.
Nem megy.
Apa kétségbeesik. Eddig nem is vette észre, hogy fia, úgy látszik speciális fejlesztésre szorul.
- De Ferikém! - mondja kissé felháborodottan.
Mire idáig elértünk, Ferike arcáról lehervad a mosoly, szemében megjelenik az a speciális, érdektelen, üveges tekintet.
"Az endorfintermelés" leáll.
A szabadon játszó gyerek "endorfintermelése" magas, fejlődése töretlen.
A fejlesztett gyerek fejlődése - "endorfintermelésével" együtt - leáll.

Vekerdy Tamás: Gyerekek óvodák, iskolák

Szerintem elég tanulságos kis történet mindenkinek, és igazán érdemes rajta elgondolkodni.

Idő

Megint úgy szalad az idő. Minden nap eltervezem, hogy végre tartok élménybeszámolót, de egész egyszerűen úgy teli vagyunk programokkal, hogy levegőt venni alig tudok.
Barbi hétfőn és csütörtökön táncolni jár. Bibi már nagyok vagyunk, mert 2 éve járunk táncolni, ezért egy csoporttal feljebb kerültünk. Most már kezdődik a komolyabb munka. Kapott szép táncos nadrágot és kap egyesület pólót is.
Niki is jár ám táncolni. Ő a kicsiknél van, de úgy csinálja, mintha régóta ezt csinálná. Mondjuk a Barbitól ő sokat tanult. Neki is van szép táncos ruhája. Igazi tüllös rózsaszín dressz. Nagyon aranyos benne. Ovódába is sikeresen beszoktunk. Igaz néha voltak nehéz napok, meg biztos lesz még, de most már könnyen bemegy és jól is érzi magát.
Kingának is vannak programjai. Keddenként elkezdtünk korcsolyázni. Együtt mennek a Barbiékkal. Igaz ketté osztották őket. Az egyik csoportba vannak azok akik tavaly is jártak, a kezdő csoporttal pedig Laci bácsi foglalkozik. Kingus első alkalommal sírt ha elesett meg nagyon megijedt, de a másodikra már nagyon ügyes. Mivel ő nagyon precíz, ezért mindent pontosan csinál végig, és már nem sír ha elesik. Szombatonként pedig rajz tanfolyamra járunk. Nagyon tetszik neki. A tanár néni azt mondta, hogy jó mert nagy átéléssel csinálja.
Alexandra meg segít szétpakolni. Már kúszik, és amit csak ér azt szétpakolja. Már pápázni is tudunk. Fehéredik egy fogunk. Szóval zsiványkodik.
Egy kis érdekesség:

Van ugyebár a mi életünkben egy hatalmas nagy segítség, ő Bori. Neki van egy nagyon kedves barátja akivel ő most együtt van. Egyszer Ő azt mondta valamilyen oknál fogva Alexandrára, hogy Pimpike. Így Alexandra azóta Pimpike. Így ily módon sugallom kedves barát, hogy Pimpike már csak pimpike marad még egy jó darabig. Köszönjük neked, mert nagyon aranyos és még hallgat is rá. :))
Lezajlottak a szülői értekezletek az oviba. Múlt hét csütörtöktől 4 szülőin voltam. Az élmény sokkoló is volt meg nagyon tanulságos is egyszere.