Ami elmúlt....

Oly gyorsan peregnek a napok, hogy az csak na.... Kicsit néha lelassulhatna.

1. Ugyebár kaptam két konyhai gépet. Ígértem róla képet is . Meglesz kérem, meglesz.
2. Voltunk gyerek napon Alma együttes koncerten. Azóta Alma mániások lettünk.
3. Volt év záró az óvodában. Szép volt. Lesz róla videó, és képek is.
4. Valamikor nem olyan régen készítettem pillanat képeket az óvodába. Ezek is jók lettek.
5. Csomagolással még mindig nem haladok.
6. Vitatkozásunk határtalan. Kezelés alá kerül. Eredményét röviden kommentálom majd. Bízom benne.
7. Beneveztem a lányokat 1 szépség versenyre. Tessék kérem szavazni rájuk.... Itt teheted meg: http://www.babamamatudakozo.hu/aquaszigetszepe/ Pincurka (Alexandra), Menő-manó(Nikolett, Kinga), Huncut(Barbara) kategóriákban.

Rendszertelen írásom okai: lustaság, fáradság, elintézni valók sokasága, költözködés, egyedüllét, válság megoldása, néha nem visz rá a lélek-lelki okok.
Mára ennyi! Folyt köv.......

El vagyok úszva....

Anyák napja óta nem írtam blogot! Ugyanis el vagyok úszva. Tömören a történtek.

Volt egy kis anyák napi összeveszés. Majd kibékülés. Semmi változás. Ugyanúgy egyedül vagyok.....

Voltunk dédinél a hosszú hétvégén. Jó volt. A gyerekek élvezték én meg végre megint egy jót beszélgettem dédivel. A családból egyedül csak Ő foglakozik a lelkemmel.

Egy kedves barátomtól szülinapomra kaptam ajándékot. Be fogom mutatni.

Vettem egy új cipőt. Ezt is be fogom mutatni.

Csomagolnom kéne, de egyszerűen mindig van valami amiért nem tudok. Hosszú hétvége, a gyerekekkel orvoshoz menni. Nem mintha betegek lennének. Csak a kötelező méreckedés, ortopédia kontroll, nevelési tanácsadó.

Egyveleg

Azt sem tudom hol áll a fejem! Fiú lennék vagy lány? És még sorolhatnám az ehhez hasonló mondásokat! A héten pakolás, várakozás a költözködés pontos időpontjára. Őrjítő. Tegnap nevelési tanácsadónál jártunk. Apu reggel közölte velem hogy hétfőn szülői lesz a bölcsibe. Vicces. Egyszerre kellene lennem 3 helyen. Elmondtam neki a lehetséges alternatívákat, erre ő azt bírta hozzáfűzni: "neked mindegy csak valamilyen programot szervezzél nekem?!" Mert, hogy legfeljebb nem megyek szülőire. Vicces volna! Tényleg nem gondol bele, hogy a gyerekeiről, és a családról van szó! Tényleg próbálok mindent megtenni, hogy egy ici- picit észre vegye önmagát. Ne csak a saját munkáját, és a saját dolgait vegye észre. De minden fáradalmamat felülmúlja. Kidöglésem időpontja vészesen közeleg. De ezt sem fogja fel. Ezen is csak poénkodik. Meg jön azzal, hogy csak én lehetek fáradt, ő nem! Megint a csak magára gondolás! Na jó itt hagyom abba a sopánkodást. Csak tényleg kezdek kifeküdni...

Álom...

Álom volt, hogy rátaláltam! Az álmim most szertefoszlott! Álmodom, hogy egyszer újra rátalálok! Amig nincs más út szívem álmainak él. Tudom ajándék a sorsom, és a hegycsúcs fentről szép. Egyszer rólam szólnak majd azok az egyszer volt mesék.

Utálom

Utálom:
--mikor reggel nem kel ki az ágyból, mert ÉN fáradt vagyok...
--ÉN nem nevelek gyereket, mert ÉN nem értek hozzá, és nem is szeretném megtanulni...
--nem öltöztetem fel, mert ÉN nem szeretnék félórát ruhát válogatni, mert nem tudom megállípatani melyeik kié...
-- nem játszom a gyerekekkel, mert ahogy ÉN játszom velük, neked nem tetszik...
--ne főzzél annyit, mert ÉN úgy sem eszem...
--10 köb méter vítnél több vizet ÉN nem fizem ki, mert miért használtok annyit, fizesd ki te...
--2000 Ft feletti telefonszámládat ÉN nem fizetem ki, mert miért beszélsz már megint annyit...
--a gyerekekre kötött biztosításodat sem fizetem ÉN ki mert szerintem hülyeség, és több mint 3000 Ft, meg minek is az....
--nem okoz neked meglepetét, Én nem tudom kitalálni mit szeretnél...
--nem viszlek el szórakozni, mert Én nekem nincs már kedvem hozzá...
És még sorolhatnám... Ebbe tulajdoképp azt utálom, hogy mindig csak ÉN. Igen jól sejteteik megint csak Apuról van szó.

Utálom, utálom, utálom....

(Persze nem Őt csak ezt az állandó ÉN-t)

Apunak....

A héten kitettem magamért. Ugyanis apunak készítettem finomakat. Szépen kikészített étel várta haza. Vót nagy bódogság. Azt meg jól esett, hogy még izlett is neki.
Pörkölt rizzsel szépen feldiszítve, tálalva:

Omlett hagymával paprikáva paradicsommal töltve, piratós kenyérrel, sajt a tetejére, sült sonkával diszítve:

Vasárnap

Én úgy gondolom, hogy ha két embernek, akinek gyerekei vannak, a vasárnap a családi programokról kell, hogy szóljon. Nálunk ez sem megy. Ennek az az oka, hogy apuka fáradt az egész heti munkától és neki nincs kedve kimozdulni itthonról. Mintha én nem fáradnék el. Így nálunk a vasárnapok úgy telnek, hogy ha apuka véletlenül itthon van, akkor ő egész nap ül a gép előtt meg dohányol. Külön reggelizik, néha velünk ebédel. Mellé dühöng, hogy a gyerekek nem szállnak le róla. Amiért én vagyok a hibás. Teszi fel állandóan a kérdést, hogy ha ő itthon van miért nem tudnak egyedül játszani és miért csak az ő dolgaival akarnak játszani és miért unatkoznak. Erre nekem az a magyarázatom felé, mert nem szentel elég időt a gyerekeire, mert nagyon sokat nincs velük és örülnek ha itthon van. De ezt ő nem hiszi el.
A mostani vasárnap a következő képen nézett ki. Kis könnyebbség, hogy Barbara a mamánál volt. Itthon volt viszont 2 még nem beteg, és a Kinga aki már beteg lett. Apu a szokásos reggeli kávé után egész 11-ig a laptopjával volt együtt. A gyerekek lekötését azzal intézte, ahogy mindig, berakott 1 mesét. Amit persze csak rövid ideig néznek, mert nem egy díványbabák  Aztán vásárlás címszóval 11 után valamivel elment. Jó én kértem, hogy hozzon egy pár dolgot. 1 óra felé hív, mer kérdése volt, és hozzá tette nem sokára jön. Este 7 óra körül lett az a nemsoká.
Szegény Kingus aki, amúgy is érzékenyebb típus, főleg így, hogy beteg, állandóan azt mondta várjuk meg apát. Félt, hogy apa megint olyan későn jön haza, hogy neki már menni kell fürödni és aludni.
Iszonyú nehéz megmagyarázni nekik, hogy apa dolgozik. Egyszerűen nem értem miért nem lehet velünk valóban hasznosan eltölteni az időt. Remélem egyszer rájön apuka, hogy mit veszít, csak félek késő lesz.

Egyedül

Egyre inkább rájövök, hogy a gyerekeim apja valamiért nem kíván velünk lenni. Állandóan besértődik, ha valami olyasmit kell csinálni amit velünk együtt kell. És azt utálom benne, hogy nem tudok vele mit kezdeni!
Tegnap az osztálytalálkozó után kb. 2,5 órát aludtam. Reggel apuka 9-kor kimászik az ágyból. Kávé cigi stb. Felöltözik, és szeretne menni. Nem megy neki, amiért elkezd morogni az orra alatt. Ja és engem hibáztat érte. Mert állítólag én nem vagyok képes a gyereknek megtanítani, hogy neki mennie kell dolgozni. Mérgébe elvitte Kingát magával. Fáradtan maradtam itthon Nikivel és Alexandrával. Délre már én is belázasodtam. Reméltem, ha Niki alszik én is tudok aludni. Egy óra körül felhívtam apát, hogy hol vannak, és kértem jöjjenek haza, mert nem vagyok jól. Meg szerettem volna ha Kinga is aludna. Miután Niki nem aludt és én egyre rosszabbul voltam már közel 39 fokos lázzal, 3 óra felé újra hívtam, hogy jöjjenek haza. Erre megkaptam, hogy ő is akkor aludt el amikor én hazajöttem a buliból, és hogy minek mentem el. És azzal próbálta a dolgot kompenzálni, hogy jól van akkor majd éjjel ő sem alszik, mert akkor így 1-1. Azt hiszem, ha ki szeretné egyenlíteni az öt év alatti kevesebb alvásomat, akkor legalább 1 évig nem aludhatna. Délután 5 óra körül hazatévedtek. Meg se kérdezte hogy vagyok. Sértődötten mászkált Alexandrával. A tv üvöltött. Én persze próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült. Félóránként kérdezte, meg hogy Alexandrával mit csináljon. Már kakás is volt. Miután még nem volt energiám felkelni, ezért tovább sétált vele. Majd nem sokkal később megint jött, hogy nem-e éhes. Aztán kimásztam az ágyból, Alexal lefürödtem, ő addig vacsit próbált adni a többieknek. Nem sikerült neki. Kinga azért nem evett, mert mire hazajöttek belázasodott amit persze 2 óra alatt nem vett észre. Niki azért nem evett mert egész délután nasisott. Aztán gondoltam egy kicsit segít lefürdetni meg ilyenek. Nem nyert. Nekem kellett megcsinálni. Még etettem Alexandrát, megkértem mérje meg Kinga lázát. Természetesen magas volt. Most ő mit csináljon jött a kérdés. Mondom, adj neki lázcsilapítót. Az melyik, hol van? Elmondtam neki. Csak hogy még egy kicsit jól érezzem magam epésen megjegyzi, most ő kit hívjon fel mert, gyógyszert kell adni a gyereknek. Persze a kúpot nem bírta beadni. Miután már egy ideje csak ölelgette a gyereket meguntam. Alextől elvettem az enni valót, hogy Kingának adjak gyógyszert. Kb fél 9 fele el bírtunk aludni.