Korcsolya

Barbara lányom ma egy hete kitalálta, hogy menjünk el korcsolyázni. El is mentünk ide. Szombaton Barbara a mamánál aludt, mert bekönyörögte magát a mamánál. A mama persze nem bírt neki ellenállni. Vasárnap a nagy sütés főzés közepette felhívtak, hogy ha végzünk menjünk el korcsolyázni. Megebédeltünk, és apu a gyerekekkel előre ment, mert én még be szerettem volna fejezni a mosogatást, hogy ne maradjon estére. Majd én is utánuk mentem. Persze már egy órája koriztak és pont a végére értem oda. Ezért fizettünk még egy órát. No meg nemcsak ezért, hanem azért is mert nagyon élvezték. És természetesen én is felmerészkedtem a jégre. Na hát, hogy a jég milyen csúszós! Utoljára gyermek voltam mikor korcsolyáztam. De azért izgalmas volt. Viszont Niki az úgy ment mintha a jégre született volna. Életében először volt rajta korcsolya, azt úgy ment mint a szélvész. Annyira aranyos volt, hogy tipeg azzal apró termetével. Még neki is jobban ment, mint nekem. Ez már ciki a gyerekeim jobban koriznak. Na de nem baj. Élvezte mindenki.