Utálom a hétfőt....

A vasárnapi sértődés folytatodott tovább.....

Reggel Barbit én vittem le az oviba. Gondoltam elmegyek a földhivatalba. Rosszul gondoltam. Nem volt nálam kp. 11 felé apu hív, hogy kedden megyünk az önkormányzatba. Majd megkérdem mikor megyünk a földhivatalba. Erre ő mondjam meg én , hogy mi legyen. Teszem fel magamnak a kérdést: tényleg képtelen eldönteni egy majdnem 40 éves férfi akinek 15 éve önálló vállalkozása van, hogy mikor és hogyan tud elmenni egy fontos ügyben intézkedni, ami a családja érdekében történik?? Innenől fogva elszakadt a cérna és kijött belőlem a hétvége hatása. Majd leraktam a telefont. Erre nem sokkal később hazaérkezett. Így vitatkoztunk egy igen nagyot.

Nem értem:

1. Hibásak vagyunk azért mert, állítólag mindenki rajta röhhög, mivel 9re jár dolgozni.

2. Az is miattunk van, hogy neki állandó készültségbe kell lenni mert sose tudható mikor hívom fel hogy menni kell valahova.-hozáteszem most az ügyben mászkálunk, mert lakást szeretnénk venni.

3. Itthon azért nem tesz arrébb semmit, és azértr nem csinál semit mert nekem semmi sem jó. Ez abban nyilvánul meg, hogy ő letesz pl egy tányért és én elrakom a helyére. Ez nem tettszik neki.

4. Azért nem kér tőlem semmit, mert egyszer hazajött 11 után és én fáradtan nem készítettem neki vacsorát. Mert ő csak egyszer kér és ha nem kapja meg utána soha többet nem kér semmit.

5. Gyerekekkel azért nem foglalkozik, mert értsem meg végre, hogy ő ezt nem tudja és nem is akarja megtanulni.

6. Azért nem kapok meglepetést, nem visz vacsorázni, meg ilyenek, mert ő nem tudja hogy én mikor szeretnék menni, és szóljak én ha szeretnék meglepetést. Úgyhogy ne is várjam mert úgyse fog nelkkem meglepetést adni. Kérdem én ebbe mi a meglepetés?

7. Neki már nincsenek céljai, mert sokat csalódott. Neki minden jó így ahogy van, és az a kedvencem, hogy vele nem kell foglalkozni. Engem miért érdekel, hogy mi van vele, én mirt szeretnék vele foglalkozni.

8. A másik kedvenc, hogy ő em tud és nem is szeretne hozzánnk alkalmazkod, hisz alakalmazkodott má eleget.

Kérdem én : akkor minek van velünk? Menjen az élje úgy az életét, ahogy szeretné, akkor jön megy amikor szeretne, és valóban nem kell alkalmazkódni senkihez. Így megint nem jutottunk előre. Kezdek belefáradni. Elég nekem a gyerekeket nevelni. Nem kívánok még egy 40 éves embert is.