--mikor reggel nem kel ki az ágyból, mert ÉN fáradt vagyok...
--ÉN nem nevelek gyereket, mert ÉN nem értek hozzá, és nem is szeretném megtanulni...
--nem öltöztetem fel, mert ÉN nem szeretnék félórát ruhát válogatni, mert nem tudom megállípatani melyeik kié...
-- nem játszom a gyerekekkel, mert ahogy ÉN játszom velük, neked nem tetszik...
--ne főzzél annyit, mert ÉN úgy sem eszem...
--10 köb méter vítnél több vizet ÉN nem fizem ki, mert miért használtok annyit, fizesd ki te...
--2000 Ft feletti telefonszámládat ÉN nem fizetem ki, mert miért beszélsz már megint annyit...
--a gyerekekre kötött biztosításodat sem fizetem ÉN ki mert szerintem hülyeség, és több mint 3000 Ft, meg minek is az....
--nem okoz neked meglepetét, Én nem tudom kitalálni mit szeretnél...
--nem viszlek el szórakozni, mert Én nekem nincs már kedvem hozzá...
És még sorolhatnám... Ebbe tulajdoképp azt utálom, hogy mindig csak ÉN. Igen jól sejteteik megint csak Apuról van szó.

5 hónapja van köztünk Bori, akinek sokat köszönhetek. Hihetetlenül tudja az embert ösztönözni, lelekesíteni stb... Mióta velünk van másként viselkedem a gyerekekkel, nyugodtabb vagyok velük, mindent megbeszélek velük. Kevésbé vagyok ingerült hozzájuk. Mindig fözők vacsorát. Utolértem megam a házimunkába, mely akkor esett ki a kezemből mikor elöször kértem meg anyukámat, hogy csak egyetlen hétvére vigye el akkor még egyszem unokáját, hogy meg tudjam csinálni, és ő valamilyen olcsó kifogással nemet mondott. Szóval Bori velünk van testileg-lelekileg. Nagyon sokat segít nekem és a lányoknak. És van egy mese azon a bizonyos mesecsatornán, ami róla szól. A kép abból a meséből származik. Csak neked Bori, csak ma! Köszönjük neked!