Megint hétfő

Egy nehéz hétvége után még nehezebb hétfőm volt.
Kinga délbe kelt fel először. Szomjas volt adtam neki inni és ki is jött belőle. Örültem neki. Ráadásul öli baba alias Alexandra is egész nap lógott rajtam. Közben intéznem kellett a lakást is. Jött a sokkoló hír eladták a hétvégén a kinézett lakást. Az szép.... Nézhetünk másikat. Etetés és gyermek gyógyítása közben vad telefonálgatás újabb lakás után. Közben próbálom a már hetek óta úszó lakást is rendbe tenni. Sikertelen. Talán ha több volna belőlem minden egyszerűbb lenne. De legalább pozítiv, hogy estére le van beszélve egy lakás nézés.
Délután mikor a csajok hazajöttek a bölcsiből legalább lett egy kis jó kedvem.
Egyetlen normális ember vesz jelenleg körül. A baby sitterem Bori.
Se baj lesz ez még így se.

Vasárnap

Én úgy gondolom, hogy ha két embernek, akinek gyerekei vannak, a vasárnap a családi programokról kell, hogy szóljon. Nálunk ez sem megy. Ennek az az oka, hogy apuka fáradt az egész heti munkától és neki nincs kedve kimozdulni itthonról. Mintha én nem fáradnék el. Így nálunk a vasárnapok úgy telnek, hogy ha apuka véletlenül itthon van, akkor ő egész nap ül a gép előtt meg dohányol. Külön reggelizik, néha velünk ebédel. Mellé dühöng, hogy a gyerekek nem szállnak le róla. Amiért én vagyok a hibás. Teszi fel állandóan a kérdést, hogy ha ő itthon van miért nem tudnak egyedül játszani és miért csak az ő dolgaival akarnak játszani és miért unatkoznak. Erre nekem az a magyarázatom felé, mert nem szentel elég időt a gyerekeire, mert nagyon sokat nincs velük és örülnek ha itthon van. De ezt ő nem hiszi el.
A mostani vasárnap a következő képen nézett ki. Kis könnyebbség, hogy Barbara a mamánál volt. Itthon volt viszont 2 még nem beteg, és a Kinga aki már beteg lett. Apu a szokásos reggeli kávé után egész 11-ig a laptopjával volt együtt. A gyerekek lekötését azzal intézte, ahogy mindig, berakott 1 mesét. Amit persze csak rövid ideig néznek, mert nem egy díványbabák  Aztán vásárlás címszóval 11 után valamivel elment. Jó én kértem, hogy hozzon egy pár dolgot. 1 óra felé hív, mer kérdése volt, és hozzá tette nem sokára jön. Este 7 óra körül lett az a nemsoká.
Szegény Kingus aki, amúgy is érzékenyebb típus, főleg így, hogy beteg, állandóan azt mondta várjuk meg apát. Félt, hogy apa megint olyan későn jön haza, hogy neki már menni kell fürödni és aludni.
Iszonyú nehéz megmagyarázni nekik, hogy apa dolgozik. Egyszerűen nem értem miért nem lehet velünk valóban hasznosan eltölteni az időt. Remélem egyszer rájön apuka, hogy mit veszít, csak félek késő lesz.

Egyedül

Egyre inkább rájövök, hogy a gyerekeim apja valamiért nem kíván velünk lenni. Állandóan besértődik, ha valami olyasmit kell csinálni amit velünk együtt kell. És azt utálom benne, hogy nem tudok vele mit kezdeni!
Tegnap az osztálytalálkozó után kb. 2,5 órát aludtam. Reggel apuka 9-kor kimászik az ágyból. Kávé cigi stb. Felöltözik, és szeretne menni. Nem megy neki, amiért elkezd morogni az orra alatt. Ja és engem hibáztat érte. Mert állítólag én nem vagyok képes a gyereknek megtanítani, hogy neki mennie kell dolgozni. Mérgébe elvitte Kingát magával. Fáradtan maradtam itthon Nikivel és Alexandrával. Délre már én is belázasodtam. Reméltem, ha Niki alszik én is tudok aludni. Egy óra körül felhívtam apát, hogy hol vannak, és kértem jöjjenek haza, mert nem vagyok jól. Meg szerettem volna ha Kinga is aludna. Miután Niki nem aludt és én egyre rosszabbul voltam már közel 39 fokos lázzal, 3 óra felé újra hívtam, hogy jöjjenek haza. Erre megkaptam, hogy ő is akkor aludt el amikor én hazajöttem a buliból, és hogy minek mentem el. És azzal próbálta a dolgot kompenzálni, hogy jól van akkor majd éjjel ő sem alszik, mert akkor így 1-1. Azt hiszem, ha ki szeretné egyenlíteni az öt év alatti kevesebb alvásomat, akkor legalább 1 évig nem aludhatna. Délután 5 óra körül hazatévedtek. Meg se kérdezte hogy vagyok. Sértődötten mászkált Alexandrával. A tv üvöltött. Én persze próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült. Félóránként kérdezte, meg hogy Alexandrával mit csináljon. Már kakás is volt. Miután még nem volt energiám felkelni, ezért tovább sétált vele. Majd nem sokkal később megint jött, hogy nem-e éhes. Aztán kimásztam az ágyból, Alexal lefürödtem, ő addig vacsit próbált adni a többieknek. Nem sikerült neki. Kinga azért nem evett, mert mire hazajöttek belázasodott amit persze 2 óra alatt nem vett észre. Niki azért nem evett mert egész délután nasisott. Aztán gondoltam egy kicsit segít lefürdetni meg ilyenek. Nem nyert. Nekem kellett megcsinálni. Még etettem Alexandrát, megkértem mérje meg Kinga lázát. Természetesen magas volt. Most ő mit csináljon jött a kérdés. Mondom, adj neki lázcsilapítót. Az melyik, hol van? Elmondtam neki. Csak hogy még egy kicsit jól érezzem magam epésen megjegyzi, most ő kit hívjon fel mert, gyógyszert kell adni a gyereknek. Persze a kúpot nem bírta beadni. Miután már egy ideje csak ölelgette a gyereket meguntam. Alextől elvettem az enni valót, hogy Kingának adjak gyógyszert. Kb fél 9 fele el bírtunk aludni.

Hihetetlen.....

Miután nemrég értem haza nekem még ma van. Voltam bankba hitelt intézni, ugyanis lakást szeretnénk vásárolni. Egész pénteki napom odalett, és teljesen belefáradtam. 5 éve próbálunk hitelt felvenni. legszívesebben sikítani tudnék miatta.

De mindent elfeledtetett velem az esti évfolyam találkozó. 20 éves általános iskolai évfolyam találkozónk volt. Leírhatatlanul szupi volt. ahhoz képest, hogy nem jött el mindenki voltunk egy páran. Az osztály krémje mindenesetre ott volt. Azt sajnáltam, hogy az akkori szerelmem nem jött el. Szinte alig változtunk. Olyan érésünk volt, mintha ott folytatnánk ahol abbahagytuk. Drága osztály főnökünk nagy meglepetés volt. Hihetetlen milyen jól néz ki, ahhoz képest, hogy közel hetven éves lesz. Hihetetlen jó buli volt!

Borinak, a baby szitterünknek külön köszönet az itthoni munkájáért. No meg apunak is.

Szegény Barbikám a mamánál gyógyul, és most egy kicsit haragszom magamra, mert nem volt időm felhívni őt. Apu azt mondta még lázas.

Megyek egy kicsit vízszintesbe helyezem magam.

Ígértem Nikiről képet! Hááát ő volna।

Az első...

Ma elindítottam életem első blogját. Soha nem készítettem ilyet, de kedvet kaptam hozzá.

4 picike lányom van. Hogy milyen az élet velük? Háááát. Nem mondom, hogy könnyü de az sem ,hogy nehéz. Én mindenesetre élvezem.

Hogy mit is fogok a továbbiakban írni..... Olyan eseményeket ami a minden napjainkban megtörténik.

A képen Barbara, Kinga és Alexandra. Holnap rakok fel képet Nikiről is.

Úgy gondolom elsőre ennyi épp elég.