Először is minden kedves olvasómnak BOLDOG ÚJ ÉVET szeretnék kívánni. Nem találtam meg a tökéletes képet mely ideillik ezért 3 képből készítettem egyet.Másodszor pedig az ünnepek úgy elteltek, ahogy az kell. Egyben hamar eltelt és hosszú is volt. Volt benne minden, ami jó-rossz. Jött a Jézuska hozott néhány dolgot (képekben is fogom illusztrálni). Voltunk dédi mamánál ahol a család "megmaradt" tagjai voltak jelen. Jól érezte magát mindenki. Majd mindenkinek az volt a véleménye, hogy többször kéne így összejönnünk. El is határoztuk, hogy majd a nyáron.....ja persze.....! De optimista vagyok így csak annyit majd meglátjuk.
Szilveszterkor a lányok fent voltak éjfélig. Nagy izgalommal voltak egész nap, mert szilveszter van, és lesz tűzijáték. Mikor elkezdődött a bulira indulásának ideje kint lógtak az ablakban, mert volt jó néhány szép tűzijáték. Majd éjfélkor koccintottunk azt nagy nehezen sikerült elaludni is.
Szilveszterkor a lányok fent voltak éjfélig. Nagy izgalommal voltak egész nap, mert szilveszter van, és lesz tűzijáték. Mikor elkezdődött a bulira indulásának ideje kint lógtak az ablakban, mert volt jó néhány szép tűzijáték. Majd éjfélkor koccintottunk azt nagy nehezen sikerült elaludni is.
Majd utána alig vártam, hogy teljenek a napok, mert szerettem volna egy kicsit levegőhöz jutni. De szerencsére nem volt olyan nehéz mint gondoltam. Tette mindenki a dolgát. A lányok "alvósat" játszottak - ezt majd kifejtem.
Így most a héten újra szokjuk az dolgos hétköznapokat.
1 megjegyzés:
Kedves Kata!
Boldog Új Évet kívánok! (bár egy kicsit megkésve...)
Volna egy történetem a számodra, mert úgy érzem, hogy te talán értékelni tudod.
Az eset nyáron történt.
Apuci hazaért a munkából, és megkérdezte, hogy hol tartok a család körüki teendőkkel, mi van még hátra.
Én tájékoztattam, és Ő mondta, hogy csináljam azokat a dolgokat amiket csak én tudok, a többit bízzam rá.
"A-ha!-gondoltam- nem felejtette el az első csókunk évfordulóját. Milyen kedves, hogy még az átlagosnál is többet vállal."
Közben telefonált egy rövidet, de még semmi sem volt gyanús. A gyermekek fürdetésekor megérkezett egy kedves ismerősünk, majd Apuci közölte, hogy mennyek készülődni, mert el szeretne vinni valahová. (Itt jegyzem meg, hogy 1 héttel elötte szólt, hogy ne csináljak programot erre a napra.) mig én mosakodtam, Ők meséltek a gyerekeknek, majd mikor végeztem Apuci be a fürdőbe, én pedig "eligazítást" tartottam az ismerősnek. A gyerekekkel tudtam, hogy nem lesz gond, mivel ha el szeretnénk menni valahová kettesben, akkor mindíg így szoktuk megoldani. Az a fontos, hogy a gyerekek fogadják el a babysittert.
Elmentünk egy étterembe, (nem volt egy drága hely, mert sajnos nem vagyunk tehetősek, de mégis hangulatos volt) majd elmentünk kocsival arra a helyre, ahol egykor egy autósmozi volt. Ma már csak egy nagy üres terület.
Azt mondte, hogy beszélgessünk egy kicsit, majd pár perc múlva bekapcsolta a kocsiban lévő DVD-t és az elkezdte lejátszani az Elfújta a Szélt. Azt a filmet, melyett egykoron együtt néztünk meg a moziban, és mely alatt elöször csókoltuk meg egymást. Pontosan akkor kezdődött a "vetítés", mint akkor. Tudom, hogy untatja a film, (annak idején csak azért vitt el rá, mert nem láttam, mesélték, és érdekesnek tünt, és nem játszották már a mozik, és Ő hallotta hogy itt játszák, és vett jegyet) és mégis végignézte velem újre és közben olyan jól esett, hogy nem mutatja ki az unalmát, hanem csak örül, hogy velem lehet. És minden pont úgy volt, mint akkor. A bátortalan kézfogástól a CSÓKUNKIG. (ugyanannál a jelenetnél...)
A film után elvitt arra a helyre, ahol egykor egy cukrászda volt. Arról volt ismert a környéken, hogy ha előadás van a moziban, akkor sokáig nyitva van. Persze ma már a cukrászda sincs meg. De megálltunk az épület elött, ahová a mozi után mentünk akkor is, és elővett egy dobozt, abból papírtányérokat, és sütiket. Pontosan olyankat, mint amiket akkor ettünk. Már nem is emlékeztem rá, de Ő igen. Itt bőgtem el magam másodszor. (Gondolom sejted, hogy az első a mozizásnál tört ki belőlem.) Süti után hazamentünk, s pont elkapott egy felhöszakadás. Kiszállt a kocsiból, kinyitotta az ajtóm, (ez mindíg így zajlik köztünk, és ha látom az utcán, hogy egy férfi nem így tesz, akkor mindíg szánalmat érzek a nő iránt, hogy így semmibe veszik, és szerintem ez megalázó.) és ekkor láttam, hogy a könnyű kis pulcsiját levette, és felém teríti, hogy meg ne ázzak. Ezzől a gondoskodástól még a szavam is elállt. Ő észre sem vette, hogy mennyire jól esett, mert neki ez annyira természetes. A gyerekek már természetesen aludtak, és mikor kettesben maradtunk ismét éreztem AZT, amit szavakkal ki sem lehet fejezni. És a szemébe nézve tudtam, hogy Ő is így érez. Hogy fontos vagyok neki. Ahogy megfogja a kezem az utcán. Van a mozdulatban egyfajta óvás, hogy megvéd bármitől, de -szerintem- jelzés is. Jelzés az egész világnak, hogy mi együtt vagyunk, és Ő büszke rám. ha valami miatt el kell engednie a kezem, akkor mindketten kinyújtjuk az ujjaink, hogy mág egy pillanattal tovább tartson az érintés.
Ennyi volt a történetem. Így visszaolvasva nem tudom, hogy miért írtam le, de ahogy végigolvatam a blogod, úgy előjött, és kikivánkozott.
Még egyszer Boldog Új Évet!
Megjegyzés küldése
Szia!
Írd meg véleményed a bejegyzésről, szólj hozzá a témához! Mindezt kultúrált módon tedd meg. A szelektálás jogát fenntartom! :)